Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖRTÉNELMI KÖRTEFAJTÁK AZ EGYKORI CSÍK VÁRMEGYE TERÜLETÉN Nagy Zsolt „A népi gazdálkodás keretei között fennmaradt körtefajták körtetermesztésünk különböző történeti rétegeihez kötődnek. Hűen őrzik azt a sokrétű európai gazdasági és kulturális kapcsolatrendszert, amellyel a középkori Európa gyümölcstermesztéséhez kapcsolódtunk. Ezen túlmenően azokat az éghajlati és társadalmi sajátosságokat is tükrözik, amelyek révén gazdagítottuk ennek a közösségnek a javait.”1 A gyümölcsészet tárgyáról és a történelmi fajta fogalmáról (Bevezetés) Mivel a közbeszédben, a médiában, de még a történeti-néprajzi, illetve kertészeti (szak)irodalomban is méltánytalanul ritkán esett szó ezidáig az egykori Csík vármegye területén található kistájak településeinek gyümölcsgyűjtögetéséről, -termesztéséről, -nemesítéséről, a gyümölcsfélékhez fűződő szerteágazó helyi tudásanyagról, illetve hagyományokról, valamint az itt termesztett és termesztésre ajánlott történelmi fajtákról, az elmúlt években vállalkoztam a téma tüzetesebb górcső alá vételére. A magyarság népi gyümölcskultúrájáról 1989-ben írott doktori értekezésében már Andrásfalvy Bertalan is több helyen kifejtette, hogy a gyümölcsgyűjtögetést, illetve a -termesztést és -nemesítést együttesen a gyümölcsészet terminussal kívánja jelölni,2 s az általa jelzett tevékenységek egyidejű kutatását esetemben is indokolttá tette az a tény, hogy ezek Al- és Felcsíkban, Gyergyóban, a Gyimesekben és a Kászonokban mindmáig „karöltve” élnek egymás mellett. Találónak láttam tehát a szerző által immár a néprajzi szakirodalomba beemelt, de ezidáig csak a 19. század gazdasági- pomológiai irodalmából ismert3 gyümölcsészet - patinás hangzású, kissé korszerűtlen, mégis esetemben érzékletes - fogalmának használatát is átvenni. A terminus alkalmazásának létjogosultsága mellett szólt a dr. G. Tóth Magdolna - a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Gyümölcstermő Növények Tanszékének tanszék- vezető egyetemi tanára - által kertészettudományi nézőpontból megadott definíciója is, amely bár eltér az Andrásfalvy fogalmazta meghatározástól, szintén közelíti vizsgálataim tárgyát. Eszerint a gyümölcsészet a klasszikus pomológiánál jóval több: a gyümölcsfajták rendszerezése, azonosítása mellett kiterjed az előállításukkal és keletkezésükkel kapcsolatos tudnivalókra is,4 tehát - ha úgy tetszik - egy, a gyümölcstermesztés, -nemesítés tudományával nem egyenlő, de annak ismeret- anyagát kiegészítő, történeti-(néprajzi) szemléletű részterület vagy tudományág. Az említett kutató 1 SZANI 2010, 47. 2 Vö. Andrásfalvy 1989. 3Mezőkovácsházai Bereczki Máté (1824-1895) pomológus a kertészet és szőlészet szavak mintájára, a gyümölcstermesztés és pomológia szinonimáiként alkotta meg a gyümölcsészet szót (G. TÓTH 1997, 11; NYÉKI ET AL. 2014, 67), majd fő művének címében, a négykötetes Gyümölcsészeti vázlatok-ban is használta azt a 19. század ‘80-as éveiben (BERECZKI 1877; UŐ. 1882; UŐ. 1884; UŐ. 1887/a; UŐ. 1887/b). 4 G. Tóth 1997,12. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 295-334 295
