Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Bögözi nemesi családok és temetkezéseik
BÖGÖZI NEMESI CSALÁDOK ÉS TEMETKEZÉSEIK Kezdetben a koporsók csupán egy ládaszem szerkezetet jelentettek, amelyeknek nem volt alja, Egyes megfigyelések alapján az elhunytat gyékényre, vagy más szerves anyagból előkészített felületre fektették, erre helyezték rá a faszerkezetet.121 Bögözben a templombelsőben a körülmények miatt ezek a jelenségek még jobban megfigyelhetőek voltak, így a 234, 235, 237-240. sírok esetében egyértelműen dokumentálhattuk ezt a temetkezési sajátosságot. Egyik esetben sem találtunk kovácsolt szegeket. A 234, 237. sírok esetében mindkettőnél észleltük a koporsó tetejét, széleit, azonban a koporsó alján deszka nyomát nem találtuk. A 234. sír esetében a felszedéskor a váz alatt vékony faágak kérgét találtuk meg, így elképzelhető, hogy a sírt ágakra helyezték rá, amelyet egy ládaszerű faszerkezettel borítottak. A 239. temetkezésnél, amelyet részben egy korábbi sírra temettek rá, a váz bal oldalán egész hosszan a deszka belenyomódott az agyagba. Hasonló lenyomatot észleltünk a templomon kívüli feltárás során a 16. századra keltezhető S-146 sír esetében, amelynél a gödör szélénél 2,5-3 cm széles fakorhadékos sáv a koporsó lenyomatát őrizte meg. Alaposabb vizsgálatánál kiderült, hogy nem volt alja, ugyanis a csontok alatt nem találtuk deszka nyomait. Ezt a jelenséget több esetben észleltük udvarhelyszéki ásatásaink során, így 2011-ben Homoródszentmártonban, a középkori templom körül zajlott ásatás során, ahol az S-l sír jobb alsó sarkában egy 2-3 cm elszíneződés jelezte a fa helyét, amelyből deszka nem maradt meg.122 Ez a fajta koporsó még a 17. század első felében is használatban volt, legalábbis erre utalnak a telekfalvi református templomban 2007-ben feltárt S-37 és S-59 sírok, amelyeknél már koporsószeget is használtak.123 A gyereksír koporsójának bontásakor tett megfigyelések lehetővé tették ennek rekonstrukcióját is.124 A trapéz alakú koporsók egy következő fejlődési fázisa, amikor a koporsónak már van alja, de még nem szegelik össze kovácsolt szegekkel. Hasonló szerkezetű volt a 231. temetkezés. A 16. századra keltezett 229. sír esetében már használtak szegeket is. A 17. századi 232. sír koporsójánál figyeltük meg először, hogy annak tetejét sötét színű vékony anyaggal borították be, ennek rögzítéséhez még vereteket nem használtak. Veretek használatát a koporsók fedő anyagának rögzítéséhez a kőkripta minden dokumentált temetkezésénél megfigyeltünk. A csillag alakú bronz vereteket 20-30 cm távolságra helyezték egymástól mintegy szegélyezve a koporsót. Hasonló koporsóvereteket a patakfalvi templom Ferenci kriptájának feltárása során találtunk, amelyek szintén a 17. századra voltak keltezhetőek.125 Már a modern koporsókat idézi a gerendavázas kriptában feltárt 228. temetkezés (24. kép). A fenyőfa koporsó deszkái nagyméretű szegekkel voltak rögzítve. A deszkák vékonyak voltak, amelyeket az oldalaknál három rétegben figyeltünk meg. A két épebb közé kisebb darab deszkák voltak helyezve. Jól kivehetőek voltak a sarkok rögzítései is. Ennek a teteje és oldalai sötét színű vékony vászon anyaggal volt borítva, amelyet kerek fejű bronz veretes szegecsekkel rögzítettek a deszkára. A veretek csekély számából arra következtethetünk, hogy ez esetben nem rakták ki az elhunyt nevét. Apor Péter szerint bevett szokás volt az előkelő családoknál, hogy a „koporsót penig, (...) ezüst-, arany as fejű szegekkel igen gazdagul külyel béverték, és hogy az arany as fejű szeg jobban kiadja magát, az koporsót fekete bíborral vonták bé. ”126 A 18. század nemesi temetkezéseinél szinte divattá vált a különböző motívumokkal, esetenként feliratokkal is díszített koporsók készítése. A templomon kívül zajlott ásatások során öt veretes koporsót tártunk fel, az egyik legépebben megmaradt a 73. sír koporsója volt, amelynél az 1826-os 121SZATMÁRI2005, 117. 122SÓFALVI ANDRÁS, Raport de cercetare arheologică preventivă. Comuna Mărtiniş (jud. Harghita). Biserica Unitariană fortificată. Odorheiu Secuiesc, 2012. Hivatalos jelentés kézirata a Haáz Rezső Múzeum könyvtárában. 123nyárádi, sófalvi 2009,86-88,90. 124NYÁRÁDI, SÓFALVI 2009,103,7.2-7.3 ábra. 1252014-ben végzett, még feldolgozatlan és közöletlen ásatás. 126 Apor 1978,127. 67
