Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Szőcs János: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából
SZŐCS JÁNOS 1888-ban az iskolában 400 gyermek tanult. A tanítók száma 6: 2 katolikus, 2 református, 2 unitárius. Az iskolakötelesek nagyobb része a ruhátlanság és a nagy sár miatt nem járt. A szülők a család szükségére használták fel őket, vagy a gyufagyárba küldték dolgozni. 1880-ban a 304 iskoláskorúból 163 járt iskolába. Délelőtt 8-11 óra között, du. pedig 3-4 óra között tanultak. Szótagolva olvastak. A fiúk csepú alsóruhát, gyapjúharisnyát és csizmát viseltek. A leánykáknak csepúből vagy kenderből szőtt hosszú ingük volt. Felsőruhájuk télen gyapjú, nyáron szőttes köntös. A kislányok is csizmát viseltek. Nagy hidegben gyapjú szokmányt öltöttek, amely egy egyenes szabású zeke volt. 1889-ben két tanítóra 414 beiskolázandó gyermek jutott. 1919-től a román kormány szigorú előírásokat rótt a magániskolákra. 1921-22-ben két iskola: egyesített felekezeti és magyar nyelvű, állami működik. 1930-31-ben 282 tanköteles gyermek közül 214 járt rendszeresen. Akiknek román őseik voltak vagy zsidók voltak, azok nem járhattak a magyar iskolába. A magyar iskolában a román nyelv mellett a földrajzot, a történelmet és az alkotmánytant is románul tanították. A magyar tanítók nyáron román nyelvvizsgát kellett tegyenek. 1934-re Erdélyben a korábbi (1912) 3299 magyar állami iskolából a román állam ténykedése folytán csak 300 (9 %) maradt meg. 1942-ben Parajdon 941 tanköteles volt. Ebből 479 református, 283 katolikus, 171 unitárius és 4 izraelita. 1944 tavaszán a zsidókat gettóba kényszerítették. Az 1951-ben Parajdra került tanító, Nagy Zoltán (1951-1979) leírta a helyi viszonyokat. Rendezett falu, tégla- és faházak vannak. Erdei munkát végeznek. Itt megterem az izabella szőlő is. Van sóbánya, gyógyfürdő, strand. A községet turistacsoportok látogatják. O, Nagy Zoltán analfabétákat oktat, akik főképpen cigányok. Megszeretteti velük az olvasást. Minden családhoz jár újság. Szőcs Kálmán költő is tanít a faluban. Azonban nemcsak cigány, hanem számos magyar gyermek is távol maradt az iskolától. Ezt pedig így indokolták: „pásztornak, erdővágónak úgysem kell iskola”. 1959-ben Fülpösi Jenő fiatal magyar tanárt „osztályharcos szellemben” eltávolították a tanügyből, mert ideológiai nézetei nem feleltek meg a kommunista pár irányelveinek. Ezután letartóztatták és 9 év börtönre elítélték. Csíki Zoltán 1970-től a magyar katedrán dolgozott. Az iskolában általános műveltségi versenyeket indított. A történelmet és a földrajzot Székely Anna tanárnő tanította. Az iskolában tudományos előadássorozatot szerveztek. Bérletes színházi előadásokat indítottak. író-olvasó találkozókra került sor. Ilyenkor a közönség zsúfolásig megtöltötte a kultúrotthont. Farsangi szüreti bálok rendezésére is sor került és fúvós zenekart is működtettek. Sport eseményekkel tarkították a község életét. Parajdon pezsgő művelődési élet folyt. Egy erdélyi, székelyföldi magyar közösség életrevalóságát, elgondolásainak a realizálását példázza ez a könyv. Ajánlani tudom ezt a kötetet minden székelyföldi értelmiséginek. Csíki Zoltán írja, hogy a IX-X. osztályban a Tihanyi Apátság Alapító Levelétől (1055) el kellett jutni a jelenkori magyar irodalomig. Ezekben a magasabb osztályokban a fiúk még az asztalosmesterséget, a vasmunkát, a hegesztést és az autószerelést, míg a leányok a szabás-varrást, a kertészetet és az elárusító szakmát sajátították el. Elszomorító, hogy a Sóvidéken az utóbbi években zuhanásszerűen csökkent a gyermekszám. 1980-ban Parajdon 550 volt iskoláskorú, 1999-ben 340, 2002-ben 351. Az iskolások körében sajnos ilyen káros vélemény kapott lábra: minek tanuljunk, úgy is lediktálnak a tanárok mindent. Itt ki kell emelnünk Csíki Zoltán tanár ítéletét, véleményét: „A felnőtteknek nincs joguk hazugsággal juttatni az életbe az ifjakat.” 1985 körül azt kellett megérnünk, hogy pionír-konferenciákon csak románul lehetett megszólalni. Brise Katalin megyei propaganda titkár az iskolákban leparancsolta a falról a magyar feliratokat. Még a magyar tantárgyversenyeken is románul kérik a dolgozatokat. Hargita megye élére Aurel Costea „elvtársat” helyezték. Parancs volt: a pionír-foglalkozások nyelve csakis román lehetett. Magyar nemzetiségű íróval csak román kollégája jelenlétében találkozhatott a közönség. 432
