Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Szőcs János: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából
A mai Márton Áron Gimnáziumban 1987-ben egyetlen magyar osztály sem indulhatott. 1987. szeptember elején 45 új tanügyi káder jött a megyébe, amelyből csak kettő volt magyar. A bölcsődék nyelvét is románra módosították. 1988-ban óriási botrány tört ki, mert a megyében magyarul is elbúcsúztatták a végzős diákokat. Akkor 65 új pedagógusból egy volt magyar. 1987 és 1989 között a megye nem kapott egyetlen magyar nyelvű IX-X. osztályos tankönyvet sem. A két világháború között a román nyelvű monográfia szerzőjét N.I. Dumitrascut a magyar nevek románosítása foglalkoztatta, továbbá beleakaszkodott a község akkori zsidó származású orvosának személyébe, eredetébe. Itt megjegyezzük: Nagybaconi Nagy Vilmos az 1942-43-béli hadügyminiszter a település szülötte. A második világégés idején a községben kórház létezett. Ma a helységben asztmás fektető működik. Az asztmások minden délelőtt négy órát a bányában töltenek. 1867-től Parajdon gyógyszertár, 1961-től fogászat működik. 1990-től pedig állategészségügyi kör fungál. A bányát évente 250000 gyógyulni vágyó ember keresi fel. E helyen az egészségügy és a turizmus összefonódik. A bányában a gyermekeknek gyógytornát indítottak be. Parajd történetének fontos írott forrásait, az anyakönyveket 1777-től vezetik. Parajdról későn keletkezett okirat (1562), ezért is gondolhatja Vécsei András, tévesen, hogy a nagy székely felkelést (1562) követően jöttek létre Sóvidéken a települések. A kötet idézi Kozma Ferenc 1879-ben kiadott könyvének sorait: „a székely azt tartja: a gyermekhalál nem csapás, hanem áldás.” Ezért van az, - folytatja Kozma - hogy míg a székely a beteg barmához azonnal orvost hív, beteg gyermekét gyógykezelés nélkül engedi meghalni. Orbán Balázs írja, hogy „Erdély 800 sós forrásából 128 Parajd vidékén fakad.” A bányagödrök vízzel feltelve, kisebb sóstavakat eredményeztek. Az első parajdi sósfürdőt 1815-ben említi az írás. Újabban sósfürdőt az 1890-es években alakítottak ki. 1932-ben deszkával bélelt 4x4 méteres fürdőmedencét építettek. 1949-ben kutatófúrásból termálvíz tört fel. Vizét köszvényes és reumatikus bajok gyógyítására használják. 1780 óta Parajdon kirurgus (sebész) működik. 1974-ben 120 m mélységben a bányában 40 férőhelyes kórházat alakítottak ki, amely leginkább légúti panaszok enyhítését szolgálja. 1996-ban 69666 egyént, 2005-ben pedig 126500-at kezeltek itt. A neves magyar költő, Áprily Lajos gyermekkorát Parajdon töltötte. A költő emlékezetében, írásaiban a település mindegyre az elveszett paradicsom, a boldogság képeként jelenik meg. 1916-ban a betörő román katonaság 12 parajdit ölt meg, 32 személyt elhajtott. Alsósófalván kettőt lőttek le helyben, 118-at elhurcoltak. Felsősófalván 4 embert helyben kivégeztek, 83-at elhajtottak. Farkas Dénest helyben kivégezték. A kivégzéshez megtekintésre kényszerítették a teljes lakosságot. A deportálásnak ellenállókat főbe lőtték, a 2-9 éves gyermekeket is elhurcolták (Fülöp Vilma 2 és fél éves, Kénesi Mária 3 éves volt. Fesősófalváról Králl Mártont azért lőtték le, mert sánta lévén, nem tudta tartani a lépést a többi fogollyal.) Parajdon a magyarok mellé örmények, csehek, németek, románok és cigányok telepedtek le. A cigányok a következőt tartották: „Minket Árpád apánk hozott magával, mi voltunk a lószerszámok készítői.” 2004-ben Parajdon a 6838 lakosból 6622 magyar, 156 cigány, 59 román és 1 német volt. A román hatalom 1930-at követően, mint mindenütt, itt is ellehetetlenítette a magyar nyelvű oktatást. Akiket román eredetűnek nyilvánítottak, azok csak román iskolába járhattak. Az ún. kultúrzónában a román tanítók 50 %-os fizetésemelést kaptak. Régiségüket rövidebb időben számították. Még helyben 10 ha földet is kiosztottak nekik. A magániskolába járókat - ennek számított a felekezeti is - a vizsgán megbuktatták a román vizsgáztatók. 1929 körül már románul kötelezik beírni a tanulók és a szülők nevét. Tudni kell, hogy az erdélyi 3 milliós románság 1914-ben 2828 román nyelvű iskolával rendelkezett. N. I. Dumitrascu, egykori állomásfőnök könyvet jelentetett meg Az egykori románok parajdi elmagyarosításáról címmel. O minden parajdi magyar nevet, amely lefordítható volt (Kis, RAPSÓNÉ ÖRÖKSÉGE. TANULMÁNYOK PARAJD KÖZSÉG MÚLTJÁBÓL 433
