Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászok társadalmi rétegzettsége
SALLÓ SZILÁRD ennek a tudásnak a birtokában, szükség esetén kisegíthették a bácsot, de fejőpásztornak is elszegődhettek.47 A monyator vagy eszterungahajtó A monyatorként (kisegítőként) dolgozó személyek már 5-8 évesen munkát vállaltak az esztenán. A hargitai legelőkön gyakran egymást váltó generációk adták át egymásnak a juhász tapasztalatokat.48 Csíkszentmihályon az eszterunga hajtogató 12-15 esztendős fiú volt, akinek az volt a feladata, hogy fejőskor a fejóíikkoz terelje a juhokat. Emellett tűzifát és vizet hordott az esztenára, gondoskodott a fűtésről és mosogatásról, egyfajta mindenese volt az esztenának.49 A sokgyermekes szülő fiát már 13-15 éves korban elszerezte egy ismerős pásztorhoz, akinél éveken át sajátította el azt a tudást és tapasztalatot, amely lehetővé tette számára, hogy felnőtt korában maga is a juhnyáj önálló pásztorává váljék.50 A keleti palócoknál a juhásznak élete során a juhásztársadalom valamennyi lépcsőfokát végig kellett járnia. A pásztorkodást eszterungahajtóként kezdte, majd nagygazdát, bérlőt vagy uradalmat szolgált, végül feles vagy magatarti juhászságból sikerült földet, legelőt és lakóházat vásárolnia.51 Az eszterungahajtó és monyator elnevezéseknek Magyarlapád községben a móré változata volt használatban. Kothencz Kelemen idézi Lázár István 19. század végi írását, eszerint a bács felügyelete alatt álló pakulárokat a mórék, vagyis a fiatalabb bojtárok segítették.52 A felsoroltak mellett a bács kisegítő személyének egy másik megnevezése is ismert volt, ez pedig a csóring. A bács pakulárt és csóringot fogadott maga mellé, akiknek béréről és élelmezéséről is gondoskodott. A csóring személyéről maga döntött, akár fiatal leányt is alkalmazhatott csormgnak.53 Csíkmadarasi kutatásom során is azt tapasztaltam, hogy a napjainkban vagy korábban pásztorkodással foglalkozó személyek általában monyatorként kezdték el a juhászati tevékenységet. Hosszú évek munkájával sajátították el azt a tudást, amely feljogosította őket arra, hogy fejőpásztorrá vagy báccsá váljanak. Az egyik adatközlő, András József 1959-től monyatorként kezdett el dolgozni, mielőtt fejőpásztorrá vált.54 A falubeliek véleménye szerint általában gyengébb képességű vagy tanulni nem szerető gyermekek szegődtek el monyatornnk.55 Ugyanezek a szerepkörök a 21. században is megmaradtak, amit a munkakörrel kapcsolatos megnevezések állandósága is tanúsít. A bács a juhászati idény végével jelzi a közbirtokosság és a juhtartó gazdák fele azt a szándékát, hogy részt akar-e vállalni következő évben is a juhászatban. Tavasszal az említett felek szerződést kötnek a báccsal, amelyben rögzítik a jogokat és kötelezettségeket. A bács kijelöl két legeltetéssel és fejéssel, egy tejfeldolgozással, fejőssel, illetve egy 47 SZŐCS, SZŐCS 2008,155. 48IMREH 1973,182. 49 SZŐCS, SZŐCS 2008,155. 50 VÁMSZER 1962, 61. 51PALÁDI-KOVÁCS 2010,165. 52 LÁZÁR 1899, 509. idézi KOTHENCZ 2007,13. 53 K. KOVÁCS 1947,196-197. 54 A juhokat hajtották béa kosárba, s én hejgettem ki az eszterungába... Monyator vótam, a likon mentek ki, s fejték küjjel. Ez csak egy fél nyáron vót, osztán ültettek engem es oda elé fejni. Jobb volt a monyatorság, mint a fejés, met ott rángattak a johok, ha fejni kellett. A monyatornak előre az vót a dóga... a vidermosás, s a vízhordás. Megkezdtem fejni, s osztán tettek a fejő mellé. (Adatközlő: András József, Csíkmadaras) 55 Szokott lenni egy eszterungahajtó, s az gyermek szokott lenni. Az a monyator. Kerülhetett akárhonnan. Ha nem került a családból, akkor fogadtak. Vótak olyan gyermekek, amelyikek gyenge tanulók vótak, iskolába nem jártak, nem es vót lehetőség, hogy iskolába menjen, kellett menjen olyan helyre, hogy pénzhez vagy megélhetőséghez jusson. O legeltetni es mehetett. Olyan 12-14 éves gyermekek lehettek. Úgy es mondták monyator, úgy es, hogy eszterungahajtó.(Adatközlő: Antal Biró Imre, Csíkmadaras) 372
