Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászok társadalmi rétegzettsége
A JUHÁSZOK TÁRSADALMI RÉTEGZETTSÉGE vállalkozás jellegű társuláson alapult, leggyakrabban a - legelőt bérlő és pásztorokat munkába állító - vállalkozó szerepét maga a pásztor töltötte be.17 Ahhoz, hogy a felelős személy vállalkozói státusú bácsként tevékenykedhessen, a nyájban megfelelő mennyiségű juhra volt szükség. Hogyha ez nem valósult meg, akkor az illető személy pakulár szerepet vállalt.37 38 A Borsa-völgyben kialakult a kettős bács intézménye is, ez esetben a bács nem fejő vagy őrző pakulárként alkalmazta a másik személyt, hanem közösen vállalkoztak. A kettős bács intézményében a felelősség egyenlő arányban oszlott meg a két személy között, és a munkamegosztásban is hasonló módon vettek részt.39 Csíkmadarason a 20. század második feléig magyar etnikumú, csíki székely személyek szegődtek el bácsnak. A kollektivizálást követő években román pásztorok, berszánok is megjelentek a faluban, akik többnyire a háromszéki Zágonból jöttek, hogy felelősséget vállaljanak a felcsíkiak juhaiért.40 Paládi-Kovács Attila a 18. századi magyarországi pásztortársadalom terminológiáját vizsgálva megállapítja, hogy a berszányok eredetileg barcasági havasi pásztorok voltak, akik a háromszéki havasokban és falvakban telepedtek le.41 Zágonban falurészenként különültek el az etnikumok egymástól. Egy egész falurész adott otthont a magyarul is beszélő románoknak,42közülük kerültek ki Felesik juhászai. Az alcsíki falvakba szintén egy háromszéki településről, Zaboláról fogadtak román juhászokat. A fejő- és meddőpásztorok A bács szerepkörhöz hasonlóan a fejőpásztorsa% is szakmai hivatás volt. Általában azok a juhászok, akik ezt nem sajátították el, hamar abbahagyták a pásztorkodást. A feladatukat megfelelően ellátó fejőpásztorokból lettek többnyire a kiöregedő bácsok utódai. Egy-egy tízes nyájához többnyire két fejőpásztorra volt szükség, akiknek érteniük kellett a fejéshez. Az esztenán a báccsal együtt fejtek és napközben felváltva őrizték a juhnyájat. A bács távollétében a sajtkészítésről is nekik kellett gondoskodniuk.43 A fejőssel és legeltetéssel foglalkozó juhászokat Magyarlapádon pakulárnak vagy csobánnak is nevezték.44 Erdélyben az Alföldön ismert juhász terminust nem használják, ellenben a pakulár megnevezés nagy területen ismert. E foglalkozásnév román kölcsönszó, amely azért került be a magyar nyelvbe, mivel évszázadokon át román vagy elmagyarosodott román etnikumú személyek voltak a székelység juhászai.45 Moldvában a fejéssel, őrzéssel és legeltetéssel foglalkozó juhászokat csobánnak nevezik, akik fölött a bács rendelkezik. A moldvai csángó falvakban általában 120-140 juhra számítanak egy csobánt.46 A meddőpásztorok, mint nevük is mutatja, a meddő nyáj egész napi őrzésével foglalkoztak. A fejés nem tartozott a feladataik közé, azonban általában igyekeztek elsajátítani a fejőst is, mert 37 K. Kovács 1968,32. 38 Uő. 2008,229. 39 UO. 40 Kollektív idejin, hozták Háromszékről, Kovászna mellett való községekből. Mind onnat jöttek. Vótak csángók es... Zágoniak es vótak, Azok jöttek mind ide pásztornak, ezekbe a felcsíki községekbe. Egészen fel Domokosig. Még most es vannak. (Adatközlő: Antal Biró Imre, Csíkmadaras) Aztán berszányok jöttek ide, legtöbbet Zágonból, rományok vótak. Azok télen-nyáron foglalkoztak, met vót 40-50 darab saját johok. Mikor jöttek ide, akkor aztot hajtották. Azeló'tt vótak helybéliek es, Salamon Jánoska báék. Kicsi kollektív alatt - ‘52-be megalakult a kicsi kollektív nálunk - akkor már így külön szakadtak, akkor már hozták ki Zágonból a bácsokat, két-három gazda, ilyen nagy gazdák vótak, mint Tamás Gergé, Petrikó... ezek. Azok külön szakadtak, s hoztak maguknak bácsokat, Zágonból. (Adatközlő: András József, Csíkmadaras) 41 Paládi-Kovács 1993b, 73. 42 Kozma 1879,77. 43 Szőcs, Szőcs 2008,155. 44 KOTHENCZ 2007,13. 45 Nagy 1938,187. 46 Halász 2006,334. 371
