Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászok társadalmi rétegzettsége
A JUHÁSZOK TÁRSADALMI RÉTEGZETTSÉGE Az esztenabíró A juhtartás üzemszervezetét a 18. században az esztenaközösségek, gazdatársaságok alakították, és az esztenákat tízesek vagyis falurészek szerint a juhtulajdonosok szervezték. Csíkban az esztenatársaságók élére esztenabírót választottak, aki az egész közösség jogait képviselte, továbbá ellenőrizte és javadalmazásban részesítette a juhászt.16 Az esztenabírót az esztenatársaság választotta meg, amely időnként gyűlést tartott. A gyűlésen lehetőség nyílt a feszültségek megtárgyalására és ítéletek hozására.17 18 Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván az esztenabíró tízesbeli tisztségviselő volt, akit nem a tízes választott meg, hanem / / 10 az esztenatarsasag. Az esztenabíró keze alá gyűjtőket vagy bácsokat fogadtak, akik fejőpásztorokat és pásztorkutyákat tartottak. Az esztenabíró feladata volt a juhtartó gazdák megnyírt, jellel ellátott juhainak átvétele tulajdonosaiktól, továbbá azok átadása a bácsnak. Az esztenabíró rendelkezett afölött is, hogy milyen rend szerint és hol legeljenek a juhok, és melyik területre hajtsák le ősszel a nyájat.19 Csíkszentmihályon minden egyes tízes juhnyáj-társaság esztenáját esztenabíró képviselte. Az esztenabírónak számos kötelezettsége volt: neki kellett gondoskodnia a télen megrongálódott szálláshelyek, esztenaépületek karbantartásáról, a juhok kosarainak felállításáról, a legelők tavaszi trágyázásáról, megfelelő mennyiségű nyalósó beszerzéséről, a tavaszi összeszedéskor és az őszi elhányáskov udvarában helyet kellett biztosítania a juhok számára. További feladatai közé tartozott a tízes gazdatúrójának esztenáról való beszállítása és annak számarány szerinti szétosztása. Vadkár esetén köteles volt eljuttatni az elhullt állat füljeggyel ellátott bőrét a tulajdonoshoz, felelős volt tisztán tartani az esztenaépületet és annak környékét, továbbá gondoskodnia kellett az állatok egészségügyi ellátásáról.20 Moldvában a hagyományos munkamegosztás alapján az esztena legfőbb felelőse az esztenagazda (sztinagazda) volt, aki legelőt bérelt, összegyűjtötte a juhokat, bacsót, illetve csobánt fogadott. Nem tartózkodott állandó jelleggel az esztenán, de hetenként behordta az esztenán elkészített sajtot a faluba, a juhosgazdáknak.21 Székelyvarságon az esztenabírónak megfelelő cimborabírót a faluközösség bízta meg tisztségének betöltésére. Cimborabírónak leginkább köztiszteletben álló, írástudó férfit választottak, aki munkájáért nem kapott fizetséget. Sokrétű volt a feladatköre: kezdeményeznie kellett a pásztorfogadást, gondoskodnia kellett annak lebonyolításáról, a megállapodásokat jegyzőkönyvbe kellett foglalnia, ki kellett jelölnie a juhok összeszedési és elhányási idejét, gondoskodnia kellett a számbaadás felügyeletéről, az ellenőrzésekről, képviselnie kellett a tagság érdekeit és a felmerülő problémákra is megoldást kellett találnia.22 Csíkmadarason az esztenabírót tavasszal választották meg, a gyűlést rendszerint annak a személynek az udvarában tartották, akit abban az évben esztenabírónak választottak.23 A faluban egyidőben csak egy esztenabíró tevékenykedett, azokat az esztenabírókat, akik szakmai 16 PALÁDI-KOVÁCS 1993a, 303-304. 17 Imreh 1983,217. 18 BÁRTH 2007,156. 19 Szabó, Jakab 2001,83. 20 Szőcs, Szőcs 2008,145. 21 Halász 2006,334. 22Tifán 2011,21. 23 Tavasszal, mikor gyűlést hittak, s pásztorokot fogadott a bács, s akkor fogadták az esztenabírót. A gyűlést annak az udvarán tartották, aki vót az esztenabíró. Bíró Imre is vót, s akkor Fülöp Dénes bá, s Pap Félic bá vótak a pásztorok, fejőpásztor, s meddüpásztor. Kicsikútnál vótak. Amikor negyedik osztályt végeztem, akkor felmentem vót a tehenekvel én es. (Adatközlő: András József: Csíkmadaras) 369
