Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)

Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon

P. BUZOGÁNY ÁRPÁD

12.

Zsindelyezik a kaszárnya tetejit, mind elvitték a legények elejit*.

Maradt itthon kettő-három nyomorult, rátok, lányok, még az ég is beborult.

Mikor engem a főorvos megvizsgált, megkérdezte, hol születtél, te betyár?

Udvarhelyszék, Kőrispatak a hazám, ott ringatott engem az édesanyám.

Mikor engem a főorvos vizitált, meg-megverte a vállamot és megállt.

Ne félj, fiam, jó leszel katonának, mégpedig egy harmincnégyes vadásznak.

* valaminek az eleje - java (Kapusi Gáspár; 1941)

13.

Októberben rukkolnak a reguták, minden anya megsiratja a fiát.

Csak engemet nem sirat meg az én jó anyám, mert sohase fogadtam meg a szavát.

(Lukács Emma)

14.

Piros alma ne gurulj, ne gurulj, értem, csárdás kisangyalom, ne búsulj.

Mer‘ én katona vagyok, mégse búsulok, jó az Isten, majd hazaszabadulok.

(Szász Árpád)

15.

Szerelmes levelet kaptam a babámtól, amelyben azt írja, menjek szabadságra.

De én arra visszaírtam, hogy nem mehetek haza, körös-körül támad az ellenség, s veszélyben van a haza.

(Páll Vilmos)

16.

Udvaromon hármat fordul a kocsi, édesanyám kuferemet* (minden pakkom) hozza ki. Hozza ki a gyászbehívó levelem,

Ide haza (a faluban) felejtsék el a nevem.

344