Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)

Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon

Édesanyám, ha bejön Vásárhelyre, tekintsen be a kaszárnya ablakán.

Ott lát engem komisz baka ruhában,

Sárga (göndör) hajam rövidre van levágva.

Édesanyám akkor kezdett siratni, mikor kezdtem kuferembe pakolni.

Édesanyám, köszönöm a nevelést, három évig nem eszem a kenyerét.

Hervadt (a) rózsa, melyet nem öntöznek meg, hervad a kislány, kit igazán szeretnek.

Édesanyám, rád bízom a babámat,

mert engemet most visznek katonának (el bakának).

Magyar vagyok, nem bakancsos katona,

Illik rám a rövid piros-fehér-zöld ruha.

Piros, fehér, zöld a mellény eleje,

Szép a magyar, ha felül a nyeregbe.

Horthy lova megérdemli a zabot,

Kétszer kerülte meg Magyarországot.

Ha még egyszer körbejárhatta volna,

Magyar román rabja sose lett volna.

Az én lovam többet ér a másénál, többet ér a százados úr lovánál.

Százados úr lova mindig lassan jár, az enyém meg úgy repül, mint a madár.

Árkász vagyok, nem bakancsos katona, jól áll nékem a rövid szárú kis csizma.

Szára rövid, a babám szeme fekete, az Isten is árkásznak teremtette.

::‘kúfer - (francia, német közvetítéssel, eredetileg: bőrönd, utazótáska) koffer, katonaláda (Papp Sándor)

17.

Vékony (gyönge) a nádszál, lehajlik a földre, sír a kisangyalom, elhallszik messzire.

Elhallszik a vadász laktanyára, megszabadulok, babám, nemsokára.

Megszabadulok, meg is házasodok, azt veszek el, akit én akarok.

Elveszem a falu legszebb lányát,

kivel eltöltöttem sok számos (sic!) éjszakát.

________________________________________KA TONADALOK KŐRISPA TARON

345