Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Botár István: Árpád-kori településrészlet Csíksomlyón
BOTÁR ISTVÁN közeljövőben egy külön tanulmány keretében kísérletet teszünk arra, hogy ezt elvégezzük.15 Ismereteim szerint eddig az egyetlen ilyen próbálkozás a csíki Árpád-kori szórványos leletanyag kapcsán tett rendszerezési kísérletem. Ebben az akkor rendelkezésre álló pénzzel keltezett erdélyi leletek alapján próbáltam tipológiai, időrendi tanulságokat levonni.16 Ami bizonyosnak tűnik, hogy a korábbi, késő népvándorlás kori edényművességből nem származhatnak a következő formák és díszítések: bogrács, bordásnyakú edény, illetve a fogaskerék minta, a körömbenyomás, szabályos fésűs beböködés. Erre viszonylag egyértelműen utalnak a 7-10. századi erdélyi sírkerámia-anyagot feldolgozó monografikus közlés adatai.17 A „sírkerámia” azonban, legalábbis a 10. századtól nem önálló kategória, hiszen a településeken is használt edények kerültek be a sírokba, így az edényművességben megragadható törés, egyértelműen új, illetve megújult edényművességre utal, ami aligha lehet független a létrehozó társadalomtól. Bár a román (szász) szakirodalom hajlamos volt (?) arra, hogy a 10-13. századi kerámiában különböző csoportokat (Gruppe, Stufe) különítsen el, a korabeli erdélyi anyagban (ideértve a Székelyföldet is), az edényművesség semmiben sem különbözik az Árpádok királyságának kortárs leleteitől. Alapos kutatással bizonyára talán elkülöníthetőek lesznek egyéni vonások, külső hatások (bolgár, szláv, rusz, majd később „szász”, hospes hatások), de egyértelműnek tűnik, hogy all. századtól kezdődően alapvetően egységes anyagi kultúra jött létre a Kárpát-medencében. A Fodor-kerti leletek párhuzamait tehát kissé távolabbról vagyunk kénytelenek keresni.18 Ehhez azonban jobbára csak néhány olyan lelőhely anyagát tekintettem át, amelyek keltezését az edények mellett pénz, vagy természettudományos módszerek is támogatják. All. századi erdélyi edényművesség egyik legfontosabb leletcsoportja a kolozsmonostori ásatás anyaga, ahol az egyik házból Salamon király (1063-1074) pénzveretével együtt kerültek elő hullám- és csigavonallal, hullámvonalköteggel, fésűs beböködéssel, rádlis sorokkal és körömbenyomással díszített edénytöredékek.19 A leletanyag alapján úgy tűnik, a monostori várban all. század végéig laktak, a 12. században az egyházi elemek (templom(ok), temető, apátság) kerültek túlsúlyba.20 E vonatkozásban egyértelműen jelzi a település végét az a tény, hogy a felhagyott házhelyekbe már sírokat ástak.21 A kolozsmonostori együttes jó párhuzama Kurt Horedt malomfalvi ásatása, mely során több Árpád-kori házat is feltártak. Itt Horedt két csoportra bontotta a leletanyagot, közöttük a kronológia és a háztípus alapján települési különbséget is feltételezve (B: 11-12. század, C: 12-13. század).22 Noha a közölt azonos objektumból származó leletek alapján a javasolt tipológiát nem érzem kellőképpen megalapozottnak, ennek ellenére éppen az egyes objektumok zárt jellege miatt a közölt leletanyag jó eligazítást nyújt a formák és díszítések összefüggéseire. Magyarán a malomfalvi anyag az erdélyi, kora Árpád-kori edényművesség kiváló alapja, ha eltekintünk az utólagos, az anyagból nem következő a csoportosítástól. Tanulságos ugyanakkor, hogy az esetenként kissé tagoltabb, „fejlettebb” peremek alapján nem feltétlenül keltezendők a 13-14. századra, ilyenek a legkorábbi edényeken is előfordulnak. 15 Az eddig összegyűjtött eredményeket már használtuk Csík középkori településtörténetét tárgyaló dolgozatunkban: BOTÁR 2013. 16 Botár 1999. 17 COSMA 2011. 18 A sokat idézett csíkszentkirályi Preda-féle ásatás során előkerült leletek és pénzveret keltezése körül több bizonytalanság is felmerül. PREDA 1959, illetve e bizonytalanságokról BOTÁR 1999, 249. Erre a kérdésre a későbbiekben önálló tanulmányban kívánok visszatérni. 19IAMBOR, MATEI 1979. különösen (Pl. IV.). A szomszédos házak leletanyaga nagyon hasonló, a fazekak mellett sütőtálak, cserépbográcsok és bordásnyakú edények is előfordultak, ld. IAMBOR, MATEI 1979,1981., 1983. 20 Lupescu 2005, 32-33. 21 Lambor, Matei 1983,134. 22 HOREDT 1984, 35., 41., 1986, 141., 146. Kései keltezését Bóna István is elfogadta: BÓNA 1989, 148. 32
