Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Botár István: Árpád-kori településrészlet Csíksomlyón
ARPAD-KORI TELEPULESRESZLET CSIKSOMLYON A malomfalvi leletek felső időhatára tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a közeli, alig 60 kilométerre található 12. századi baráthelyi településen egyetlen bordásnyakú edény töredéke sem került elő. Ugyancsak hiányzik gyakorlatilag a sütőtál is. Amennyiben a két lelőhely életében közös szakaszt feltételezünk a 12. században, akkor Baráthelyen a bordásnyakú edények/sütőtálak hiányát, illetve az „archaikus” díszítések (fésűs beböködés, hullámvonalköteg) csekély arányát a két település anyagi kultúrájának valamiféle ismeretlen eredetű (társadalmi, etnikai, jogi, egyéb?) különbségével kellene indokolni. Ilyen, az anyagi kultúra leghétköznapibb tárgyaiban, a kerámia- anyagban tükröződő különbség azonban, ismereteim szerint nincs a Kárpát-medencében, és ezt itt sem tartom lehetségesnek. Valószínű, hogy a dolog nyitja az időrendi különbségekben rejlik, amennyiben a baráthelyi telep alapvetően későbbi, mint a malomfalvi település és a bordásnyakú edények, sütőtálak divatja. Ne feledjük, Horedt tipológiája, 12-13. századi keltezése nem pénzzel keltezett leletegyütteseken nyugszik. A keltezésben talán a csitfalvi temetőrészlet 12. századi pénzei is befolyásolhatták, azt gondolván, hogy azok a várban feltárt telepjelenségekkel egykorúak. Azt azonban nagyon jól tudjuk, éppen az erdélyi ásatások alapján is, hogy a korai ispáni és határvárak első 11. századi temetői nem azonosak a Szent László és Kálmán rendelkezései nyomán létrejövő, templom körüli temetőkkel (O-Torda-Várfalva, Hunyadvár).21 Igen valószínűnek gondolom, hogy a malomfavi vár építőinek és első védőinek temetője nem azonos a csitfalvi templom körüli temetővel. Nézetem szerint tehát a malomfalvi település felső határa nem nagyon lépi túl a 11-12. század fordulóját. Erre a malomfalvi archaikus formák és díszítések - sütőtálak, bordásnyakú edények, fésűs beböködés, gyakori hullámvonalköteg - is egyértelműen utalnak. A 11-12. századi edényművesség keltezéséhez kiváló közelebbi párhuzamot kínál a homoródoklándi Kustaly-várából származó anyag. A rikai utat ellenőrző torony ásatása során viszonylag nagy számban kerültek elő edénytöredékek. A jobbára fazekakból álló leletegyüttes edényei kézi korongon készültek, hurkatechnikával, a fenékrészeken jól látható leemelés, esetenként fenékbélyeg nyomaival. Ezek közös jellemzője a rövid nyak, kerekded forma, bár esetenként csapott vállú, hordó alakú test is előfordul. Az edényeknek szinte kivétel nélkül rövid, erősen visszahajló, egyenesen levágott peremük van. Gyakori a csiga és hullámvonalas díszítés. A körömbenyomásból alakított sor gyakran jelenik meg az edények vállán, illetve még előfordul a hullámvonalköteg is.23 24 Ezek a leletek azért különösen fontosak, mert a tipológiai alapon javasolt 11- 12. századi keltezéseket C14-es vizsgálatok is megerősítették.25 Úgy tűnik, a körömbenyomás a kelet-erdélyi 12. századi edényművesség egyik legkedveltebb megoldása, noha természetesen már korábban is előfordul. Ezt a Kustaly-várával szomszédos rikai ásatás leletanyaga is alátámasztja.26 27 A 12. századi erdélyi edényművesség vizsgálatához tehát jó alapot nyújt a Baráthelyen szinte teljes egészében feltárt település.2' Itt közel 30 házhelyet és számos gödröt, kemencét dokumentáltak. A nagyjából egyrétegű települést (közel 150 objektum esetében mindössze 11 szuperpozíció volt, és mindössze csak három esetben ástak házat felhagyott ház gödrébe) két anonim dénár és a fémleletek (tüskés sarkantyúk) alapján a 12. századra keltezték. A szuperpozíciók alapján néhány általánosabb tendencia is megfogalmazható. A korábbi objektumokban talált edénytöredékeken még változatosabb díszítés van (hullámvonalköteg, belső peremdísz, körömbenyomás, sok rövid perem), míg a bolygató későbbi gödrökből jobbára magas, tölcséres, tagolt peremű, csak csiga- és hullámvonallal díszített edénytöredékek vannak. Azaz a telep életének kezdetén még előfordul vonalköteg, gazdagabb díszítés a jellemző, a későbbi objektumok esetében 23 BÓNA 1989, 144-145. 24 SÓFALVI 2009, SÓFALVI 2012, 86-97. kép. 25 BENKŐ 2010, 235., SÓFALVI 2012, 111. 26 Bordi 1998. 27 IONIŢĂ 2009. 33
