Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖRTÉNELMI KÖRTE... Az okszerű, szakismereteken alapuló körtetermesztést a századfordulón előadásokkal és szakcikkekkel igyekeztek tovább népszerűsíteni. Az 1890-es években Kertész István, a Csíkszeredái magyar királyi földmíves-iskola kertésztanítója Csíkszentdomokoson, Üjtusnádon, Csíkszentmihályon, Csíkszentsimonban, Csatószegen, Delnén, Mindszenten, Csíkszentkirályon, Csíkdánfalván, Gyergyószentmiklóson, Ditróban, Szárhegyen és Újfaluban tartott különböző előadásokat több ezer hallgató előtt, amelyekben a körtetermesztés és -nemesítés technikáit is ismertette.80 Egy előadásának teljes szövegét Tivai Nagy Imre 1897-ben a Népszerű gazdasági előadások című kötetben közölte,81 Vitos Mózes pedig a Csikmegyei füzetek II. kötetében tett közzé a vármegye gazdái számára is hasznos körtetermesztési ismereteket: részletesen tudósította olvasóit például a kor egyik legnagyobb gyümölcsészeti felfedezésének számító jelenségről, miszerint a körte nem önbeporzó és csak ún. porzófajták egymás közelébe, egymás mellé ültetésével érhető el az eredményes beporzás, termésmegkötés (3. melléklet).82 A körtetermesztés fejlődését segítette elő az is, hogy az állami és községi gyümölcsfaiskolák ingyen vagy kedvezményesen bocsátották az érdeklődők rendelkezésére oltványaikat. 1911-ben a gyergyószentmiklósi állami faiskolából Krall János magyar királyi erdőmérnök megbízásával például 169 db. I. és 216 db. II. osztályú Salzburgi körte, 489 db. I. és 781 db. II. osztályú Zöld Magdolna körte, illetve 603 db. I. osztályú Liegel vajkörte került kiosztásra. Az állam a lelkészeknek, községi és körjegyzőknek, illetve a módosabb földműves kisgazdáknak a saját célra rendelt oltványok után 33%-os, a községi tanítóknak és a szegényebb kisgazdáknak 50%-os kedvezményt biztosított. További kedvezményben részesültek a községek, a volt úrbéresek, a közbirtokossági elnökségek, a községi faiskolák, az állami és törvényhatósági tisztviselők, altisztek, a szolgák, azaz szinte mindenki és bárki, aki körtét szeretett volna kertjébe ültetni.83 1912 tavaszán ugyanazon faiskolából újabb 1443 db. I. és 686 db. II. osztályú különböző körtefajta került szétosztásra.84 Ugyanebben az évben Galgóczy Károly Rudinai Molnár Istvánnal kidolgozta mind a 64 vármegyére az ajánlható gyümölcsök listáját is. Csík vármegyei területeken 16 alma-, illetve körtefajtát találtak termesztésre alkalmasnak.85 A legtöbb vármegyébe ajánlott körtefajták (Erdei vajkörte, Napoleon vajkörte, Téli esperes, Liegel vajkörte, Császár körte, Hardenpont téli vajkörte, Nyári Kálmán, Vilmos)86 megegyeznek a Csík vármegyében is ajánlott fajtákkal. Endes Miklós az 1910-es évek állapotára vonatkozóan történeti munkájában kiemelte, hogy Csík vármegye területén Csíkszentgyörgyön, Bánkfalván, Kászonimpéren számos körtefajta volt termesztés alatt, s Gyergyószentmiklóson „mindenkor híres volt az ott termő vajonc körte”,87 ezt a fentiekben felvázolt ígéretes haladást azonban Trianon húzta át, amely Erdély gyümölcsészetének is idegen rendelkezést szabott, megváltoztatva fejlődésének irányát és eszmeiségét. Az egykori Csík vármegye területén található falvakban a körtetermesztés a 19. század végihez hasonló lendületet az ún. „kicsi magyar világ” idején, a negyvenes évek első felében látszott venni, amikor a második bécsi döntés értelmében a régió egy rövidebb ideig ismét az anyaországhoz csatolódott, s így az állami kezdeményezésekbe is ismét bekapcsolódhatott. Ekkor rendezték be például Csíkszeredában a m. kir. földmívelésügyi minister fennhatósága alá tartozó mintegy negyven alsófokú állami téli gazdasági iskola egyikét,88 ahol - mint M. Kir. Téli 80 Tivai Nagy 1898, 3. 81 Ua„ 15-22. 82 VlTOS 2003, 127-128. 83 Krall 1910, old. n. 84 UŐ. 1911, old. n. 85 SURÁNYI2014, 110, 113. 86 Ua„ 112. 87 Endes 1938, 466. 88 Csíki 1941,122. 311
