Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
NAGY ZSOLT hogy a fa termését lefoglalta már valaki, ahhoz más nem - esetleg csak idegen utas vagy pásztor - nyúlhat. A termés ilyen módon való birtokbavétele csak a gyümölcs leszedéséig tartott, azután a fát bárki kivághatta vagy következő évben a gyümölcsét hasonló módon lefoglalhatta.36 Az egykori Csík vármegye területén a vadkörte alanyra oltott nemes körte (Pyrus communis L. 1753) változatairól a 17. századtól kezdenek vallani a források. A csíkkozmási Béldi udvarház 1688- as leltárában például azt olvashatjuk, hogy - az egresbokrok és almafák mellett - három „körtvélyfa” is volt a bekerített hátsókertben.37 A következő évszázadra nem csak az ide vonatkozó adatok látszanak megszaporodni, ezzel együtt a források - például a 17-18. századi kászonszéki iratok,38 vagy Benkő József 1778-ban megjelent Transilvania sive Transilvaniae Principatus-ának Csík- és Gyergyószékek gazdasági állapotára vonatkozó részei39 - körtefák és -fajták településeken belüli megsokasodásáról vallanak. Az 1793-ban Marosvásárhelyen (a Kendeffy-házban) gróf Bánffy György erdélyi kormányzó elnöksége és Aranka György író, természettudós titkársága alatt megalakult első magyar akadémiai jellegű testület, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság (1793. december 3. - 1806. március 5.)40 felkérésére41 Borsos Tamás, gyergyócsomafalvi birtokos is a kertjébe a Délhegy aljáról és a Somlyó völgyéből hozott vadkörtét telepített, amelyet jó eredménnyel nemesített.42 A népi fajtarendszerezés ekkor már éles határt vont - többnyire a gyümölcs fogyasztási értékének, minőségének és méretének figyelembevételével - a korábban szélesebb körben hasznosított vadkörték és a már kismértékben háztáji kertekben is nemesített, apróbb méretű vackorok, illetve az ízletesebb, nagyobb gyümölcsű körték között. Az utóbbi két kategória közé eső átmeneti formákat a félvackor névvel illették, sőt Szani Zsolt gyűjtései szerint napjainkban a Kászonokban adott fát is jelölnek ilyen névvel.43 A 18-19. században a gyergyói és csíki települések még vackorfelvásárlónak számítottak. Ősz beálltával megszokott látvány volt az utcákon a marosszéki (Kibéd) és udvarhelyszéki székelyek vackoros szekere.44 Utóbbi szék falvainak (Firtosváralja, Ülke, Kobátfalva stb.) lakóit a helyiek emiatt vackorosoknak is nevezték.45 A csíksomlyói születésű Tivai Nagy Imre (1849-1931) gazdasági szakember és közíró emlékirataiban Bodó Lajos plébánosról, a Somlyói főgimnázium egykori igazgatójáról jegyezte le például, hogy udvarhelyszéki származása miatt mindenki vackorosnak csúfolta.46 Ugyanazon iskola tanáráról, Fekete Mártonról pedig szintén Tivai Nagy Imre írja, hogy az iskola előtt árult vackorral zsebeit mindig megtömte s az órák alatt azt ette. „Ezért a diákok azt fogták rá, hogy az iskola folyosóján sétálgatva beszólt az osztály ajtaján azon figyelmeztetéssel, hogy: Gyüvök, gyüvök, csak egy kicsi vackort veszek.”47 Bár annak ellenére, hogy 1910-ben a Csikvármegye című lapban a Köztelek főmunkatársa, Péterfy Tamás még azt jegyzi meg, hogy a gyergyói falvakat gyenge minőségű vackorral még mindig Kibéd látja el („Tegnap előtt is Kibédről egy szekér vaczkort hoztak Remetére. Láttam.” - említi a 36 GUNDA 1979, 392; UŐ. 2001, 28. 37 B. Nagy 1973, 218. 38 Imreh, Pataki, 1992,152. 39 Nagy-TÓTH 2006, 66, 73. 40 Célja elsősorban a magyar nyelv művelése volt, de tevékenysége a felvilágosodás szellemében kiterjedt a társadalom, majd a természettudományok művelésére és népszerűsítésére is. 41 TARISZNYÁS 1982/a, 38. 42 UŐ. 1982/b, 75. 43 Mihály József szóbeli közlése, Kászonjakabfalva, 2004 (SZANI 2011/a, 75). 44 Garda 2007, 328-329; Nagy 2014, 36. 45 Szani 2011/a, 40. 46 Tivai Nagy 2009,183. 47 Ua„ 239. 300
