Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
s ezt a szerepét egészen a közelmúltig meg is tartotta. Amikor a román kommunista párt az 1950-es évek elején a mezőgazdasági termés növelése, a termékek önköltségi árának csökkentése és a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében az 1952. évi március 28-i 428. számú határozatában - minden gyümölcstermesztő állami, kollektív és egyéni gazdaságra nézve kötelező érvénnyel bíróan - előírta egyes szabályok (agrominimumok) alkalmazását, a magas törzsű körtefák ajánlott alanyai között például ott szerepelt a vadkörte is.30 Sőt, a gyümölcstermesztés szempontjából archaikus, reliktum vidéknek számító Hidegségből 18 recens adat is szól a vadkörtének mint alanyfának a közelmúltig való hasznosításáról: „Hát az szók lenni, de az csak olyan vadon való gyümó'ccse van annak. Szoktak kiásni itt az emberek egy-egy olyan kicsike fát, s aztán abba beléótnak. Más fajtát, nemesebből, s akkor aztán nő, akkor abba megél, s úgy nő. ” - fogalmazta meg egy gyimesi adatközlő.31 Napjainkban ez az eljárás nem jellemző az egykori Csík vármegye többi területére s a vadkörtefa állomány rohamos megcsappanásával a rá és gyümölcsére, annak hasznosítási lehetőségeire vonatkozó népi tudásanyag is feledésbe merült, táplálkozásban, népi gyógyászatban betöltött szerepét teljesen elvesztve.32 A valamikori vadkörte-hagyásfák olyan a réten, legelőn, kaszálón magányosan álló hatalmas vadgyümölcsfák voltak, melyeket erdőirtáskor tudatosan hagytak meg, hogy termését későbben hasznosítani lehessen. Emellett e meghagyott fák birtok- és határjel, tájékozódási pont szerepét is betöltötték. A festőművész Zsögödi Nagy Imre (1893-1976) 1957-ben olajképen örökített meg egy szülőfaluja közelében található vadkörte-hagyásfás legelőrészt,33 vagy Babai Dániel és Molnár Zsolt Gyimesekben végzett termő- és élőhelyismeret-kutatásai is azt jelzik, hogy a vadkörte mint taxon kapcsán gyűjtött termőhely-jellemzések 36%-a még tartalmazta a kaszáló mint élőhely nevét.34 Mindkét adat azt illusztrálja, hogy egykor a legelőktől és kaszálóktól szinte elválaszthatatlan volt a vadkörte. Az ilyen fák gyümölcse valamivel nagyobb, ízletesebb volt, mint az erdőben lévőké, hisz lombkoronájuk és termésük kellő mennyiségű csapadékhoz és fényhez jutott, az árnyékában megpihenő nyájak és csordák pedig folyamatosan trágyázták a tövét.35 A terméshez elviekben bárki hozzáférhetett, a határban és az erdőn található vadkörtefák termése az egész közösséget illette, a gyakorlatban azonban szigorú szokásjogi szabályok vonatkoztak arra, hogy ki milyen mértékben sajátíthatja ki a személyes szükségleteit kielégítő részt. E fákat a gazda évente felkereste s gyümölcsét lefoglalta. A Hargita hegység lábánál elterülő csíki falvak határában, ha valaki olyan vadkörtefát talált, amelynek bő termése volt, de a gyümölcs még nem érett be, akkor a fa törzsét vékonyabb ággal, szalma- vagy szénakötéllel körülkötötte, a fa tövéhez kőhalmocskát rakott s e jelek azt fejezték ki, TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT ÉS TERMESZTETT TÖRTÉNELMI KÖRTE... 30 RÖZLER 1953, 6-7. 31 Babai 2013,162; Molnár 2014,144. 32 Az itt felvázolt folyamat az egész Kárpát-medencében kisebb-nagyobb ütemben már lezajlott. Erre felfigyelve választotta a magyarországi Országos Erdészeti Egyesület a vadkörtét 1998-ban az Év Fájává. „A vadkörte ültetésének, illetve megőrzésének tradíciója a lírai sorok ellenére sajnos elenyészett. Bár természetes terjeszkedése, önvetényülése folytán legelőterületeinken, gyümölcsöseinkben ma is szinte mindenhol jelen van, a gazdák nem fordulnak oly figyelemmel a fafaj iránt, mely azt megilletné. Pedig a hagyományos hasznosítását felelevenítve vadkörte a legelőfásítás, a mezsgyék, határültetések szép és hasznos növénye lehetne. Jó szárazság- és sziktűrő képessége révén az alföldi szikes pusztákon is kiválóan alkalmazható lenne táj fásításra. S tavasszal, az ébredő erdőben, legelőn fehér virágtömegével, nyár végén érő, sok élőlénynek eledelül szolgáló bő termésével, őszi sárga lombszínével, téli ágas-bogas koronájával a vackor ismét a magyar tájak megbecsült dísze lenne!” - fogalmazták meg az ez alkalomból kiadott ismertető füzetben „Az év fája” kuratóriumának tagjai (SZMORAD 1998, 8). 33 Lásd: Vadkörtefa bárányokkal (jelezve balra lent: Nagy Imre, Zsögöd, 1957). Olaj, vászon. 95,5 x 67,5 cm. Maros Megyei Múzeum - Művészeti Múzeum (Kultúrpalota), Modern Román Művészeti Galéria, Marosvásárhely. Lt. jelzet: M.M.M. 451 (1959). Jelenleg az állandó tárlat részeként megtekinthető. 34 Babai 2013,76; Molnár 2014, 72. 35 GUNDA 1979, 391; SZILÁGYI 2008/a, 68-69. 299
