Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Balázsi Dénes: Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikó mentéről
Király orvoshoz viszik a lányt, nem zsidó orvoshoz, mint a szentlélekit, de értelmezésem szerint a két megnevezés a rangsorolás ugyanazon magas fokát tükrözi. Az orvos kijelentése a tragédia csúcspontját jelenti itt is. A bardóci gyűjtésben rögzített két befejezés azt mutatja, hogy az újballadákból már ismert megoldási formulát veszi át az ismeretlen szerző. Az első a közösségi részvétnyilvánítás a szülői háznál, a siratás, míg a második megoldás szerint a kedvese gyásza: „ Temesvári temetőben van egy sír,/ Oda jár egy barna legény, mindig sír. ”19 20 Figyelemre méltó, hogy a cselekmény színhelye egy távoli város, Temesvár. A székelyszentléleki gyűjtés két újballada változat. A címeik majdnem azonosak, hiszen a kutatási helyünktől 10 km-re lévő Székelyszentmiklóson honos Farkas családnév közös mindkettőben és a keresztnevek hangalakja is megtévesztően hasonlít, bár a Jutka a Judit beceneve, a Juszta pedig a Jusztináé. A két variáns azonos mozzanattal indul. Első epikai mozzanatként a időpontot közlik: ezernyolcszáznegyvenben - ezernyolcszázhetvenben. (Az eltérés akár félrehallásból is eredhet.) Ezután figyelemfelkeltő felkiáltás/kérdés következik. Ez a történeti elbeszélők gyakori eszköze, melynek során a színhelyet is megnevezik: „Ej, mi történt a Cserepesi csűrben/a Budai csűröskertben?" A Cserepesi udvar Székelyudvarhelyen, Szombatfalván volt ismeretes, a másik helységet nem tudtam azonosítani, mivel helyi elnevezésről lehet szó, korántsem a magyar főváros részéről. Változataink hasonlóan az énekmondó balladákhoz20 a kezdőformulába beépítik a történet idejének, majd a cselekmény helyének aktuális megjelöléseit.21 Esetünkben elmarad a hallgatóság megszólítása: Hallottátok... stb., valószínűleg azért, mert ismertek a hallgatók is és a történet előadási alkalmai is megszokottak, pl. fonó-, tollfosztó kaláka vagy tengerihántás. A cselekmény elindítása mindkét változatban azonos: felmászott. A cselekmény elindításának színhelye is azonos mindkét változatban: kaszaj (gabonaasztag), asztal (cséplőgép platója, ahol az etető, kéveadogató gépészsegéd és a kéveoldozó lányok, asszonyok dolgoznak) A cselekmény kibontakozásának gyújtó mozzanata azonos: beléesett a masina dobjába. A cselekmény kibontakozásánál az első ballada előadója drámai tömörítés révén kihagyja a balladaszerző (a második szereplő) megjelölését, ellenben a második balladában az elbeszélő a terjengős bemutatással (a nagybátyja megtudta, felszaladt az asztalra és a gépésznek megállást parancsolt ) lazít a ballada tömörségén, ám mintegy kárpótlásul, fokozza a drámaiságot a főszereplő állapotának megindító leírásával: Juszta piros vérben virágzott. A cselekmény továbbgördítése azonos: feltették a szekérre. Mindkét esetben fokozza a feszültséget az utolsó reménysugár megcsillantása által, ti. a legjobb orvoshoz viszik: Elvitték a zsidóorvos elébe. Farkas Józsi a közvetlen szereplő, akinek a Farkas Jutka balladában való megszólalása által {Gyógyítsa meg a régi szeretőmet!) az érzelemi tér kibővül, mert nem a közeli rokon, a nagybácsi, hanem a kedves könyörgése fokozza a drámaiságot. Nem ennyire erős, de nem érzelem mentes a Farkas Jusztában, a szegény beteg megjelölés sem. A drámai csúcspont, a zsidóorvos (epizódszereplő) kijelentése azonos mindkét változatban {Ennek csak az Isten a gyógyítója). A két variáns befejezése két egymástól eltérő megoldást kínál: a Szente Dénes által énekelt balladaváltozat dallamának a ritmikája a 4/4/3 képlethez igazodik, ennek köszönhetően a Farkas Jutka szűkszavúbb és fegyelmezettebb. A balladai megszakítottság inkább érvényesül a szerkesztésében és kirobbanó, sors elleni lázadással fejeződik be. Ez adja meg az előadott balladai történet tragikus befejezését, míg a Szente Albert által elmondott változat, a Farkas Juszta, prózába átcsapó módon engedékenyebb, gyakran kilép a feszesebb ritmusképletből és bőbeszédűbb, de kifejezéseiben színesebb és empatikusabb: piros vérben virágzott, szegény beteget, átöleli a Farkas Juszta fejfáját (a temetőben), ráteszi az arany gyöngy koszorúját. Ezzel mintha eleget tenne a tragikus ÚJ BALLADAVÁLTOZATOK A NAGY-HOMORÓD ÉS A FEHER NYIKO ... 19 KONSZA 1957, 216/148. 20 Az énekmondó balladák megnevezés Solymosi Sándortól származik. 21 Faragó 1977, 382. 267
