Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Balázsi Dénes: Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikó mentéről
BALÁZSI DÉNES eset áldozatával szembeni kötelezettségének, és mintha kibékülne a végzettel, ugyanakkor az elhunyt iránti kegyelet érzését fejezi ki: az „arany gyöngykoszorú” temetői fejfára helyezésével a végtisztességtevő nagybátyja a szerencsétlen megmentéséért fáradozott. Bár az epikai és drámai stíluseszközök váltakozása teszi feszültté, izgalmassá mindkét ballada hangulatát, a tragédia végkifejlete a második változatban tompítottabb. A ballada két változatának a befejezése ugyanarra az emberi élethelyzetre való kétféle emberi viszonyulást mutat be, adott helyzetben kétféle emberi magatartást ismerünk meg. A ballada harmadik közvetlen (cselekvő) szereplője „a régi szerető, Farkas Józsi”, a tragédia szenvedője drámai módon nyilatkozik meg, amikor a kegyetlen sors ellen kirobbanó lázadásának sírva ad hangot (Szente Dénes): „nincsen Isten az égbe!”, ellenben a „nagybátyja” a másik változatban megbékél a sorssal a gyászszertartás ilyen befejezésével. (Szente Albert). Az „arany gyöngykoszorút” szimbólumnak is tekinthetjük, ami a legdrágább kincs elvesztését és az amiatti fájdalomnak a kimondhatatlan mélységét akarja érzékeltetni. A néphagyományban a koszorú az ártatlanság jelképe, ugyanakkor a még férjezetlen leány fejviselete. Ismerve a két adatközlőt, elmondhatom, hogy a két szöveg befejező epizódja közötti különbség mögött a balladaváltozatokat közlő két testvér alapvető emberi természetét vélem felfedezni. Szente Dénest lázadó típusú embernek ismerték a faluban. A Gegő Simon plébánossal szemben szervezett cselekedet részese (a Hajdó Márton nyugalmazott csendőr százados irányította, a római katolikus egyház ellenes liberális csoportnak a tagja volt22). Öccse, Szente Albert megértő, megegyezésre hajlamos ember volt, aki későn nősült, és egy háromgyermekes malomfalvi özvegyasszonyt (Lászlóné Andrási Viktóriát) vett el feleségül. A bemutatott újballada változatokkal kapcsolatos gondolatok és értelmezések Közös kapocs a két balladagyűjtésben a kígyómarta seb okozta baj, betegség és a cséplőgépbe esés okozta szerencsétlenség. A kórházba szállítás és az orvos segítségére szorulás, valamint az orvos magatartása, viselkedése nagyon időszerű Udvarhely környékén, a kórházi névadási mozgalom miatt is. A szentlélekiek a két világháború közötti években több rendben is szezonmunkára mentek a botfalusi cukorgyárba. Szente Dénes visszaemlékezését unokája jegyezte le.23 A cukorgyárban találkozhattak, huzamosabb ideig együtt dolgozhattak és szórakozhattak a háromszékiekkel, valamint főként a hosszabb ideig Udvarhely vármegyéhez tartozó erdővidéki bardóciakkal és a Kis- Küküllő vidéki kibédiekkel. Szente Dénes adatközlőnk cukorgyári visszaemlékezését unokája jegyezte le.24 Balladatöredéket is közöltünk a Szentlélekkel egy községi általános iskolához tartozó Nyikómalomfalváról Leégett a botfalusi cukorgyár címmel25. Ezzel magyarázható a közös téma, de a gazdasági életben a Fehér-Nyikó vidékén is az első világháború után jelentek meg a cséplőgépek. Nem volt idegen a gépek okozta veszedelmekről diskurálni a szezon idején kapott rövid pihenőkön, vagy hazaérve a hosszú téli estéken. Székelyszentléleken is sikerrel működtek a Szente családi és az Albert István-féle géptársulatok. A közeli Farkaslakán, Albert Géza is modernizálta vízimalmát és cséplőgépparkját. Szentiéleken egy tűzvészről tudunk, amely az egyik magángazdaság csűrjében, géppel való cséplés alkalmával (ötvenes években) történt. Ez nem okozott emberi testi szerencsétlenséget, de a hosszú téli estéken a 22 Balázsi 2000,134-138. 2j Szente Lívia VII. osztályos tanuló: „Nagyapám sztrájkot szervez”. IN Fejér-Nyikó, a Székelyszentléleki Általános Iskola Tamási Áron irodalmi körének kézírásos folyóirata, 1971/2. sz. 24 Fehér-Nyikó iskolai folyóirat, 1971/4. sz. 25 Leégett a botfalusi cukorgyár,/Benne égett háromezer magyar lány,/ Verd meg isten azt a jó édesanyát,/Ki a cukorgyárhoz elereszti a lányát!//Nem füstöl a cukorgyárnak kéménye,/Páros galamb szállott a tetejére./Páros galamb csengő hangon mindazt énekli:/Jaj, de boldog, aki egymást szereti! (Adatközlő: László Róza 60 éves, Nyikómalomfalva, lejegyezte Péter Mária VIII. osztályos tanuló. Fejér-nyikó iskolai folyóirat 1971/4.sz.) 268
