Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Balázsi Dénes: Új balladaváltozatok a Nagy-Homoród és a Fehér-Nyikó mentéről
BALÁZSI DÉNES A szöveg második része egy másik új ballada változat „A közkórház udvara, de kavicsos,/Azon sétál doktor Imre Domokos”n sorokkal indul. A balladai szaggatottságra és tömörítésre jellemző, hogy itt már egy megtörtént operáció utáni állapotot idéz az ismeretlen költő. Az orvos a félelmetes lápisszal11 12 a kezében jelenik meg. A baladai hős, „barna fiú” a „babáját” szeretné kikéreztetni a kórházból. A következő párbeszédből megindító az egykori beteg visszaemlékezése, panasza a kórházi ellátásra és rosszat sejtető felkiáltása „Meddig kell még a kórházba hervadni?” Itt is a bágyi Simó Dénes alakjára ismerek, akit barna bőrű embernek ismertem. A kapott tájékoztatás szerint ráillik a kígyómarta seb lápisszal való kiégetése. A befejező rész, a kórháztól való búcsúzás, ismét egy kiskorúra illik, aki az őt gondozó kedvesnővért drága jó ápolónő' anyám-nak említi. Ez a második változatunk záró része líraiságában és drámaiságában megközelíti a klasszikus balladáink színvonalát „Felszántatom a közkórház udvar át,/Vetek bele piros rózsát, violát/Hadd szagolja minden beteg illatát!” Albert Ernő a Háromszéki népballadák gyűjtésének 263. számú példánya akár mintául is szolgálhatott az ismeretlen szerző számára: Nagykavicsos a közkórház udvara (a Kórházban kezdősora), valamint hasonlóak a 266. és a 267. számú balladák is.13 A beszédhelyzet, a párbeszédes forma, a szaggatottság és a tömörítés, valamint a szerény stíluseszközök, a 4/4-es dallamú, háromütemű tizenegyes szótagszámú (4/4/3 ritmusképletű) szövegek (olykor 12-esbe váltanak), amelyeket még mindig íratlan formában is őrzött népköltészetünk, a balladáink gazdag készlettárában, követendő modellül szolgálhattak az ismeretlen szerzőnknek. Az élethelyzetek és az érzelmek azonossága a felhasználás és az aktualizálás jó lehetőségét kínálták. A Kórházi énekek cím arra utal, hogy a kórházban lemásolt versnek dallama is volt, tehát énekelt formában adták át egymásnak, és úgy őrizték, hogy gyógyulásuk után énekes füzeteikbe másolták le a betegek, mint életük feledhetetlen élményének emlékét. Ezek az irkák hasonlóak lehettek a legények katonadalos füzeteihez, amelyekbe a sorkatonaságuk idején megismert dalokat másolták be. A vizsgált újballadák dallamának azonosításához segítségemre volt az 1971-es székelyszentléleki gyűjtésem. Ennek nyomán a Tamási Áron nevét viselő irodalmi körünk Fejérnyikó (később Fehér- Nyikő) című, 1971/4. számú kézírásos iskolai folyóiratunkban közöltük a Barna Jancsi újballada dallamára énekelt Farkas Jutka és a Farkas Juszta című újballadáink változatait, melyek dallama egyezik a Kórházi énekek dallamával. A Kórházi énekeket lejegyző Simó Dénes életrajzi adatait és az Udvarhelyi Kórház vázlatos történetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az újballada változat első számú szövegét a tíz év körüli gyermek mint már kialakult és a köztudatban rögződött, szájhagyományban élő, meghonosodott éneket hallotta és jegyezte le, amikor Egyed Balázs, Imre Domokos aktív orvosai voltak az 1900-as évek első évtizedeiben az Udvarhelyi Megyei Kórháznak. A Kórházi ének második darabja szerint a balladaváltozatot lejegyző Simó Dénes, mint páciens ismerhette dr. Imre Domokost. Míg a balladaváltozat első szövegrésze élményanyagában áll közelebb a gyermek-páciens által megtapasztalhatott eseményekhez, a másodikban a „Tüzes, éles lápisz kés a kezében” verssor hozható közvetlen kapcsolatba az Imre Domokos doktor által a fiún végzett műtéttel. Ne feledjük, hogy a népballada közös alkotás, sok ember azonos vagy hasonló élményének és érzésének a megörökítője. Valamennyi kórházat megjárt beteg felismeri saját 11 Dr. Imreh Domokos (1900-1930) a Megyei Kórház alapító igazgatója, sebész főorvos, (Magánkórházat is alapított, 1930 körül, a tüdőgondozó magánszanatórium létrehozója.) Lásd: Lőrincz József: Egy udvarhelyi vonatkozású népballada, IN Örökségünk VI. évf. 2012/2.5.), és dr. Szentannai Dénes: Udvarhelyszéki orvostörténeti monográfiájának margójára, IN Udvarhelyi Híradó 2014.02. 21-23. 9. 12 Lápisz (latin, orvosi) - pokolkő; sebek kezelésére, égetésére használatos ezüstnitrát - lásd Idegen szavak szótára, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 2/8.). Feltételezzük, hogy a Simó Dénes kígyómarta sebének fertőtlenítése alkalmával ilyent használt az orvos. A népi gyógyászati gyakorlatban ismeretes volt, hogy megtüzesített késlappal vágták ki a kígyómarta sebet, könnyebb esetben sebtelen szájú emberrel kiszívatták a mérget a sebből, majd kiköpették azt. 13 Albert 1977, 263, 348. 264
