Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Tüdős S. Kinga: „Kinek jó levele nem volna.” Adalékok a fejedelemségkori székelyföldi jobbágyok címeresleveleinek történetéhez
„KINEK JÓ LEVELE NEM VOLNA” országgyűlésen hirdették ki. Ebből azonban az armalist megszerezni kívánó nemes részére számos „inconvenientia” következett, ugyanis amennyiben nem tartozott a tehetős főemberek csoportjához, az országgyűlésen nem vehetett részt.23 így jogait az általa felszabadított, de időközben ellen forduló jobbágyával szemben nem érvényesíthette. Mindez azért történhetett, mert a korai időszakban a levél kihirdetésének lakhelyhez kötöttségére törvényt még nem folyamatosítottak. A jobbágy így a kihirdetési kötelességek alól szabadulva, nemegyszer szökött el és hirdetette ki armalis levelét más tájakon, ezáltal szabadulván a régi földesurával szembeni kötelezettségek alól. Nem kételkedünk abban, hogy azok a „szegény nemesek”, akik jobbágyaikat felszabadították, majd annak armalis levele megszerzésére vállalkoztak, gyakran fordultak maguk is segítségért a náluknál rangosabb főemberekhez, azokhoz, akik jelen lévén az országgyűlésen, érdemben egyengethették útját a szóban forgó címeres levél megszerzésének. Továbbá azt is feltételezhetjük, hogy az eddig ismert pártfogók mellett, vagyis akiknek nevét az armalisok szövegében olvashatjuk, jóval népesebb tábort képeztek, ám mint „jótevők” a szerényebb földesurak csoportjához tartozva maradtak a névtelenség homályában. így ma már ki tudná megmondani, hogy kezdetben vargyasi Német Vencelt címeres levelének megszerzésében ki ajánlotta, azaz kérte pártfogását az országgyűlésen is résztvevő Dániel Jánosnál, II. Rákóczi György főlovászmesterénél,24 valamint azt hogy vajon melyik helybéli kisnemesnek a kérését hallgatta meg és pártfogolta ügyét az országgyűlésen jártas Béldi Kelemen, Toldalaghi Mihály, Kálnoki István és mások. Az „inconvenciák” végül annyira elszaporodtak, hogy az 1630-ban megtartott országgyűlésen az érdekelt jobbágybirtokosok védelmében a következő határozatot hozták: „végeztük azért egész országul, bárom nemzetül, hogy ha ki a modo in posterum az országgyűlésében nemeslevelét publikáltatja, székes helyén és vármegyéjén is publikáltaim tartozik: ha pedig nem cselekedné, vigora ne légyen levelének.”25 E szabályozással némiképp elejét vették annak, hogy a jobbágy megszerzett nemeslevéllel tarisznyájában más vidéken hirdettesse ki armalissát, ott ahol már nem kellett tartania régi földesura, esetenként más ellentmondók hatalmaskodásától. A jobbágyi sorból való felszabadító levelet nemcsak a földbirtokos állíthatott ki a jobbágy számára, arra bármely hivatali szerv például városi tanács is vállalkozhatott, amennyiben a jobbágy tulajdonát képezte. Uzoni Marolti György 1598-ban keltezett levelében olvashatjuk, hogy mivel Brassó városa, a bíró és a tanácsosok megbecsülvén Székely Mózeshez való hűségét, „jó akaratját” a jobbágyi sorból „ki weottenek es az en tulaydon zemelyemeth megh engettek nemesitteni’ amiért fogadja és kötelezi magát, hogy minden őstől maradt uzoni örökségét a brassói urak birtokába engedi át.26 Azt nyomon követni, hogy az ilyen típusú jobbágynemesítés a gyakorlatban hogyan ment végbe, adatok hiányában csak ritka esetben van alkalmunk. Szerencsénkre a Székely Oklevéltár új sorozatában közölt peres iratok egyike épp egy székelyföldi jobbágy és ura közötti egyezség történését követi nyomon. Az 1589-ben zajlott per alkalmával énlaki Demeter István jobbágy azzal vádolta urát etédi Bakó István nemes embert, hogy „ szereteo Istwan” urához menvén kérte „twdom hogy ennekeleotte is zerzettel masnak is nemes lewelet, azért en is azért jeottem kegielmedhez, hogj ha ennekem is zerzenel, kj vénnél engemet az parazsagbwl. Az kegielmed mwnkaiaban adnék fi. 12. Énnekem reá jgere magatt, hogy cziak megh adgiam, megh zerzj.” Bakó István uram egy jó esztendő múltán 1590 szeptemberében, amikor meghozta a levelet jobbágyának, az átadás körülményeit a peres iratban így jegyezték fel: „ Ott jámbor nemes emberekett be hiwatek hazamban. Ennekem ez I. ( t.i. Bakó István) azt monda: jhol atiamffia Istwan vram az mihez engemet kertel, megh zerzettem, kézén 23 Az országgyűlésen a fejedelem személyre szóló meghívója alapján lehetett részt venni, amelyet kizárólag azok kaptak, akiket az ország és a fejedelem ügyeinek tárgyalására alkalmasnak tartottak. 24 MOL P 635. Szilágyi (ákosfalvi) család lt. 14 tétel. 25 EOE IX. 271. 26 SzOkl IV. 135. 251
