Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)

Történelem - Pap Levente: Losteiner Leonárd Chronologiájának lehetséges datálása és forrásai

PAP LEVENTE

a 18. században is sorra nevezték ki a rendtartományok hivatalos történetíróit. Az erdélyi provinciában Péterffi Márton rendtartományfőnök foganatosított ilyen jellegű intézkedéseket. O nevezte ki Losteinert is kronológussá, aki szintén a rendfőnök parancsára írta meg Cbronologiáját.8 Az 1792 és 1795 közötti időszakban a széki rendház elöljárója volt,9 majd Medgyesen töltötte be ugyanezt a tisztséget 1795-96 között. Mikházán is házfőnöki feladatot teljesített négy évig (1796- 1800).10 1801-től egészen 1807-ig consultorként vett részt az erdélyi ferences rend vezetésében. Mint a tartomány levéltárosa, a levéltárat alaposan ismerte és annak adatait művei megírása során fel is használta. 1802-től Csíksomlyón élt, alkotott és rendezte a kolostor levéltárát. Hosszas szenvedés után 1826. május 19-én Csíksomlyón halt meg és ide is temették el.

Az egyik legtöbbet idézett műve a Chronologia.11 A mű teljes címe az első lapon található:

„CHRONOLOGIA Topographico-Chronograpbica seu Sub specie Annuae Felicitatis et Calamitatis Provinciae Transilvanicae et Siculiae Descriptio pervetusti Monastery Csik Somlyoviensis ad Beatam Virginem Visitantem In Feriis Philosophicis jussu Admodum Reverendi Pfatri] Martini Péterffi Ordinis F[ratrum] Minorum Strictioris Observantiae Reformatorum Almae Provinciae Proto-Regis Hungáriáé S[ancti] Stephani in Trassylvania Praedicatoris, Sacrosanctae Theologiae Lectoris Generalis etc. Nec non Actualis Ministri Provincialis edita, ac Venerationi MAGNAE DOMINAE in Thaumaturga Csikiensi AUXILIATRICI contra Haereses dicata a P[atre] Fratre Leonardo Losteiner Praefatae Provinciae et Instituti Afitium] Lfiberaliumj et Philosophiae Lectore Ordinario Anno a Partu Virgineo MDCC+LXXVII.”

A csíksomlyói ferences könyvtár anyagának legjobb ismerője, Munckenhaupt Erzsébet a kézirat pontos könyvtörténeti leírását adja. A mű kézirata a csíksomlyói ferences kolostor könyvtárában található, nem készült róla sem másolat, sem pedig modern, nyomtatott kiadás.12 A mű címében szereplő 1777-es évszám a mű befejezésének az időpontját rögzítheti. A kéziratot vagy annak Endes- féle kivonatát ismerők feltehetik a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a kéziratban jóval a jelzett évszám utáni események is megjelennek. Ezekre, az egymástól különböző esetekre különböző magyarázatok is léteznek. Endes Miklós kivonatának 49 [50]. lapján a következő szerepel: 686 C. A székely határőr fórumok megváltoztatása 1779-ben (sic!). Ebben az esetben egyszerű az ellentmondás feloldása, hiszen ha felütjük a kézirat 686. caputját itt ezt olvashatjuk: „Ipso Anno per Rescriptum S[anctissim]ae suae Ma[esta]tis d[ie] d[ato] 18 8focto]bris sublatum est forum Mixtum ad A nnum 1762 pro movendis et valde summarie cognoscendis vindicandae Libertatis causis institutum juxta num. 613. ” Az ipso anno kifejezés a korábbi fejezetben elmesélt Nepomuki Szent János kápolnába 1769. december 14-én a nevezett szentnek elhelyezett szobráról beszél. A székely határőrség átszervezése pedig valóban a losteineri szövegben szereplő időponttól kezdődött (1762-1764).13

A föl. 934-en szerepel igazából a mű utolsó caputja 746-os számmal, amely Josephus Bachodar, csíkszépvízi örmény katolikus plébános 1777. augusztus 13-án keltezett jelentésével fejeződik be,14 a föl. 935-948 üresek. A föl. 649 tői kezdődően a mű lezárásaként Losteiner ún. katalógusokat állít össze különböző tematikák szerint: Catalogus primus Principum Transylvaniae (föl. 949-953); Catalogus secundus Episcoporum Transylvaniae (fol. 954-956); Catalogus III. Seraphicae Transylvanniae Ord. Min. Strict. Obs. Refor. Custodorum et Ministrorum Provincialium a tempore separationis a

8 Lásd a címben.

’György 1930, 337.

10 György 1930,285.

11 A mű a csíksomlyói kolostor történetét tartalmazza Erdély, illetve Székelyföld történetébe ágyazva.

12 MuCKENHAUPT1999, 102; A papír mérete 215 X 175 mm-es, kötése papírtáblás, barna bőrkötés, amelyet a 18. században készítettek minden valószínűség szerint erdélyi könyvkötő műhelyben.

13 SZÁDECZKY 1908.

14 Endes-féle átiratban 774-es caput szerepel utolsóként.

190