Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Pap Levente: Losteiner Leonárd Chronologiájának lehetséges datálása és forrásai
Salvatoriana Provincia (föl. 958-960); Catalogus IV Guardianorum Ven. Hujus Monasterij Csík- Somlyóviensis Ord. Min. Strict. Obs. Refor. Ad B. Virginem Visitantem (fol. 961-965); Catalogus V. Complens Eos, qui hoc Reliogiosum Domicilium singulare magis contulerunt beneficium,... (fol. 965-975) Feltehetjük a kérdést, hogy miért is szerepel 13 üres fólió (fol. 935-948). Pontosabb választ csak akkor fogalmazhatunk meg, hogyha végigtekintjük a fent említett katalógusokat. Erdély fejedelmeit Gyula uralkodástól kezdődően sorakoztatja fel egészen Sámuel Bruckhental 1777. november 12-i ünnepélyes beiktatásáig (fol. 953). Erdély püspökeinek sorát Kolonitz László püspökkel zárja, akiről megjegyzi, hogy 1780 augusztusában Nagyvárad püspöke lett (fol. 957). A provincia elöljáróit Domokos Kázmér atyáig ismerteti, akiről megjegyzi, hogy 1780-ig állt a provincia élén (fol. 960). A csíksomlyói kolostor guardiánjainak felsorolásában időben a legutolsó Rafain Lukács atya 1780-ból, akit 1777 és 1778 között Péterffi Gellért előzött meg a tisztségben. A csíksomlyói kolostor jótevőinek listáján időben a legutolsó jótétemény 1775-ből származik, amely szerint Lázár Ferenc özvegye egy 230 forint értékű női ruhát adományozott, amelyből egy díszes clausulát varrattak. Megjegyzendő, hogy a lapszéli évszámok jegyzéke a korábbi gyakorlattal ellentétben ennél a katalógusnál rendkívül kusza. Különösen az 1773-as évtől kezdődő események nem mindig követik a kronologikus sorrendet. E felsorolás valójában a mű utolsó sorait tartalmazza. A szerző a következőkben foglalja össze munkáját és csattanóként hozzáteszi: „caeterum sicut calamitosa et fiausta ursere Annales eventus fata mixus sum conformiter exprimere, ea nimirum sub ratione: ut Magistro Die praecedenti, cautius in Crastinum graderemur; felix enim est (ut apposite dixit quidam) quem faciunt aliena pericula cautum. Et simul substerno (si quid contra intemeratam Romano (sic!) Catholicam fidem scripsi; paratus revocare) corrutioni Sanctae Matris Ecclesiae sitque ad M. D. G. Beatissimae Mariae S. P. N. Francisci et OO. SS. Honorem." A fol. 987-től kezdően már egészen más kézírást mutat - nem Losteiner írta -, és a további fóliók sem tartalmaznak mást, mint a csodatévő szobor körüli kivizsgálások eredményeinek leírását Battyhányi Ignác püspök döntésével együtt. A fentebb leírtakat összegezve megállapíthatjuk, hogy a mű befejezésének dátumát jelöli az 1777- es évszám. Erről tanúskodik a mű főszövegében szereplő utolsó kronológiai adat is: 1777. augusztus 13. Arra, hogy 1777-es év melyik hónapja lehet befejezés időpontja a szövegben vannak a választ segítő támpontjaink. A mű végén szereplő katalógusok legutolsó, 1777-ből származó eseménye Brukenthal kormányzó november 12-i ünnepélyes beiktatása. Tehát röviddel ezen időpont után fejezhette be Losteiner az opus megírását. Nyilván feltehetjük a kérdést, hogyan lehet kezelni a katalógusban szereplő 1778-as, illetve 1780-as adatokat. Két lehetséges válaszunk van: a szerző (saját kézírása) későbbi időpontban írta be a katalógusba a jelzett időpontokhoz köthető rövid eseményeket. Korábbi kérdésünkre is, hogy miért van 13 üres fólió, szintén itt találhatunk megfelelő választ: a szerző későbbi időpontban történő lehetséges folytatási szándékáról tanúskodhatnak a 935-948-ig terjedő üresen hagyott fóliók. Losteiner a mű főszövege esetében is fenntartotta az esetleges folytatás lehetőségét, ami valójában sohasem történt meg (öregsége és megromlott egészségi állapota játszhatott közre). A másik, kevésbé valószínű válasz, hogy a katalógus egy későbbi, 1780-as évekbeli hozzátoldás. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy befejező formulát tartalmazó sorok nem a főszöveg végén, hanem a katalógus végén vannak. A mű 3. fólióján a szerző közli azokat a forrásokat, amelyeket felhasznál a Chronologia megírásakor. A következő szavakkal indítja jegyzékét: „Praecipui, quos in compilatione hujus operis, habui praemanibus authores sunt sequentes: (fol 3.). ’’ A fenti sorokban két műfaji megnevezésével is találkozunk: kronológia és kompiláció. Mindkettő Losteiner tollából származik és műve történetírási koncepciójáról árulkodik. A kronológia nem csupán az időszámítással, annak sajátosságaival (naptárak, naptárrendszerek, datálás) foglalkozó történeti segédtudomány, hanem a történetírás egyik műfaja is. A történeti kronológia, a LOSTEINER LEONARD CHR ONOLOGIÁJÁNAK LEHETSÉGES PA TÁLÁS A ... 191
