Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Bordi Zsigmond Lóránd: Az apácai „Fekete-vár”
AZ AP AGAI „FEKETE-VAR’ A várat, amely veszély esetén a falu lakosságának menedékként szolgált, többször is megostromolták, de soha nem tudták bevenni. Teodor Octavian Gheorghiu Apáca várát, a Német Lovagrend uralma alatt álló Barcaság északi részét ellenőrző erődítményként említette meg33, míg más helyen már azt írta, hogy a faluban egy 1382 előtt emelt nemesi rezidencia állt, amelyből már csak a lakótorony maradványai állnak34. 1987-ben Kiss Gábor, az erdélyi várakról írt könyvében, mint a Nagy Lajos uralkodása alatt ide telepített székelyek által, a mocsárból kiemelkedő kisebb domb tetejére épített ismeretlen alaprajzú várként említi, amelyből már csak „négyszögletes alakú” öregtorony romjai és a csatlakozó védőfalak alapjai léteznek. Szerinte, az 1,6-1,9 méteres falvastagságú, faragott kövekből rakott, egykor négy emeletes, északi, nyugati és déli oldalán 9, keleti oldalán 7-8 méteres torony, a 19. század végén még 20 méter magasan állt. Úgy vélte, hogy a 14. századi vár, mivel nem lett megemlítve az 1460. évi adománylevélben, továbbra is királyi várként működött, majd utóbb a „török állandó zaklatásainak következtében a falu lakossága a tornyot kijavította, és védősáncokkal erősítette meg”. Az erődítmény pusztulásának körülményei ismeretlenek, de valószínűleg, erre a törökök elleni harcok folyamán került sor.35 1995-ben a székelyföldi vártemplomokat bemutató kötetben, a szerzők rámutatnak arra, hogy az apácai rom, típusát tekintve olaszbástyának minősíthető, és hasonló a második generációs háromszéki templomvárak ebbe a kategóriába sorolható védőtornyaihoz. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a kutatás hiányából kifolyólag nem mutathatók ki összefüggések az apácai torony és a többi erődítmény, elsősorban a tőle mintegy öt kilométerre fekvő nagyajtai templomvár között. Ennek ellenére úgy vélik, hogy az Orbán Balázs által közölt 1658-as évszám az erődítmény építési időpontját jelöli. A kötet emellett bemutatja a torony (5. kép), valamint az egyik feliratos oldal (6. kép) rekonstrukciós rajzát.36 2010-ben Karczag Ákos és Szabó Tibor foglalta össze az apácai várral kapcsolatos adatokat. Véleményük szerint a erődítményt, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint korai eredetű, valószínűleg a 17. század folyamán építették, és a törökök ismétlődő betörései miatt többször is megerősítették. Egy ilyen munkálatra utalhat az 1568-as évszám is. A kutatók véleménye szerint az erődítmény egy négyzet alaprajzú, sarkain olaszbástyákkal erődített kisméretű várkastély lehetett, amelynek kőanyagát, ismeretlen időpontban történt pusztulása után a helybeliek kitermelték, és építkezéseikhez használták fel.37 A romok környékén annak ellenére, hogy már régóta ismerteknek számítanak soha nem végeztek átfogó régészeti kutatást. A 2008. év folyamán, a helyi polgármesteri hivatal tervbe vette a rom restaurálását és konzerválását.38 Ennek előkészítési munkálatainak keretén belül, egy részleges régészeti előtanulmányt végeztünk a lelőhelyen, valamint ezzel egyidőben a rom környékén egy magnetometriai felmérés és ellenállásmérés zajlott.39 Az erődítményhez egy jellegzetes, április elején tartott népszokás, az úgynevezett „kakaslövés” kötődik, amelynek eredete a török-tatár fosztogatások korára vezethető vissza. A hagyomány szerint, egy ilyen támadás során a falu lakossága a fosztogatók elől a Fekete-várba menekült. Az ellenség, miután felégette a falut, már éppen távozni készült, amikor a rejtőzködők egyetlen kakasa elszabadult, s szárnyait csattogtatva kukorékolni kezdett. Az áruló jelre az ellenség megostromolta a várat. Emiatt a nép bosszúja a kakasra irányult: vasvillára kötötték, majd addig lőttek rá amíg 33 Gheorghiu 1985, 54. 34 Gheorghiu 1985,116. 35 Kiss 1987, 85-86. 36 GyÖNGYÖSSY ET AL. 1995, 56.; 40. és 44. kép. 37 Karczag, Szabó 2010,51. 38 A munkálatokra végül, az anyagi fedezet hiányának következtében nem került sor. 39 Az előbbit a szerző, az utóbbit Călin Şuteu, a gyulafehérvári „1918 December 1” Egyetem keretén belül működő Institutul de Arheologie Sistemică “Iuliu Paul” munkatársa végezte el. 13
