Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Balázs Lajos: A csíkszentdomokosi nemi kultúra és nemi erkölcs élő szókészletéről
A CSÍKSZENTDOMOKOSI NEMI KULTÚRA ÉS NEMI ERKÖLCS... Az eufemizmus ebben a kultúrában valami olyasmi, mint az újracsomagolás, ami persze nem a lejárt szavatosságról szól, hanem a közlés elfogadhatóvá tételéről. Még egy mondatát idézem Warthaughnak: „Minden társadalmi csoport különbözik a többitől abban, hogyan korlátozza a nyelvi viselkedést.”5 A paraszti társadalom bizonyos helyzetekben és környezetben tanúsított prúdsége miatt valóban közmondásosan elkülönül a többi társadalmaktól. A metaforák sokaságával manipulálja a kommunikációt. Erre legmeggyőzőbb példa a csíkszentdo- mokosi asszonyok beszéde a férjeik hanyatló nemi képességéről: „... Az enyémnek kezdett lejárni a betyársága, ... az enyém es kezdett leszegényedni ezen a téren, ... má az enyém sem csinál nagy kárt bennem”. Három kijelentő, tagadó mondat, három metafora, három eufemisztikus minősítése a férjek férfiasságának állapotára, alkonyára vonatkozóan, három szinonima sor, három rezignált asszony, akik ugyanazt mondják sajnálkozva, nosztalgiázva, bánkódva, ironikusan, de nem bántóan, nem szarkasztikusán, nem vulgárisán, ellenkezőleg, megértéssel. A tagadások a valamikori múltat is idézik, azt az időt, amikor az ember (férj) nemi hevületében betyár volt, gazdag volt, talán agresszív és elégedetlen, követelőző volt. Nem befejezett, de az alkony fele tartó állapotukat diagnosztizálják. A beszéd korlátozására, irányítására vonatkozóan azt is elmondom, hogy a nemiség élő nyelve spontán kódváltásra is képes, ami azt jelenti, hogy a korábban elkezdett gondolatszál nem szakad meg. Olyan diskurzus, amit ha hárman folytatnak, rendszerint csak kettő ért és egy nem. A harmadik rendszerint vagy az idős családtag, „akinek nem kell tudni mindent”, vagy a gyermek. Ez utóbbira egy frappáns példa a négy év körüli leányka esete, aki megébred és a sötétben is meglátja, hogy az apja éppen betérdelt az anyja, az én adatközlőm lábai közé és azt kérdezi, „Édesanya, édesapa mit csinál?”. Mire az anyja válasza, „Imádkozik”. A nemiség élőnyelvi kialakulásának történetiségére is szánok egy szót. Erre Foucault hívja fel a figyelmünket. O abból az alaphelyzetből indul ki, hogy a nemiségről mindig beszéltek, és mindig kellett beszélni. („Akár kifinomult, akár parlagi a szexualitás, szavakba kell foglalni.”6A francia szerző arra is rávilágít, hogy a „szexualitás valami általános diszkurzív szenvedélyt ébreszt a XVIII, századtól fogva.”7 A sajátos nyelvi kényszerhelyzet létrejöttében, de szerintem a nyelv expresszív erejének gazdagításában is Foucault a gyónásnak tulajdonít nagy szerepet. „A nemiség a keresztény vezekléstől egészen máig úgyszólván kizárólagos tárgya a gyónásnak.”8 Vagyis éppen arról kell beszélnünk, amit el akarunk rejteni, titkolni. Ugyanis parancs született a XVII. században arra, hogy a jó keresztény „töredelmesen be kell valljon minden törvényszegést, de a vágyat teljes egészében diskurzussá kell átalakítani. Amennyire csak lehetséges, mindent meg kell fogalmazni, mindent, kivétel nélkül, még akkor is, ha gondosan semlegesíteni kell a vallomásba szőtt szavakat, kifejezéseket.” Nem szabad figyelmen kívül hagyni „bizonyos szavak kiejtésének tilalmát, a nyelvi illemet, a szókészlet megcenzurázását”. Foucault idézi a lelki vezetők arra vonatkozó intelmét, hogy mit nem szabad elhallgatni: sem a megtörtént aktust, sem az érzési simogatásokat, sem a tisztátalan pillantásokat, sem a szemérmetlen kifejezéseket..., sem a bűnös gondolatokat,”9 Vagyis a részletező gyónás tökélyre vitte, legalább is kifejlesztette a nemiségről folytatott diskurzusok szókészletét, nyelvezetét, stílusát, metaforáit, jelképeit, szófordulatait, kifejezéseit. Más szóval, olyan nyelvezetet kellett megalkotni, amit a gyóntatószék „elbírt/elviselt”. Ezt a szemléletet, illetve elvárást később a jogi kánonok, a kriminalisztika is megerősítette. Ez a kommunikációs kényszerhelyzet lehetett népköltészetünk legszebb ágának, a virágénekek kihajtásának is legfontosabb tápláló talaja. 5 Warthaugh 2002, 212. 6 Foucault 1999,35. 7 Uo. 8 Uo., 62. 9 Uo., 23. 313
