Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Balázs Lajos: A csíkszentdomokosi nemi kultúra és nemi erkölcs élő szókészletéről
BALÁZS LAJOS Ennek a nyelvezetnek erkölcsi és néprajzi értékét azért becsülöm, mert a paraszti kultúra sajátos termése, mert általa a magyar nyelv kifejező ereje gazdagodott és erősödött10, mert mint kommunikációs forma felvette a folklór sajátosságait - egy kulturális réteg nyelvezete lett, mely orális, névtelen, hagyományozódó és rejtetten szinkretikus -, és nem utolsó sorban azért, mert magyar11. A jelenség kiváltó okai már régen megszelídültek, de a fedőbeszéd, rejtő- vagy kétértelmű beszéd mint specifikus nyelvi stílus és forma hagyományozódik. A fedőbeszéd, rejtő beszéd, kétértelmű beszéd, képnyelv, jelképek stb. hagyományozódásának a fentieken kívül más motiváló okai is vannak, és nem mindig esnek messze ezektől. Milyen élethelyzetek gerjesztik még a nemiség népi nyelvezetét? Ezek sora mondhatni végtelen, puszta felsorolásuk is szétfeszítené egy konferenciai előadás keretét. Az 1750 kontakt órányi beszélgetés alapján, amit 2120 kérdés körül folytattam 35 adatközlőmmel, fontosnak tartom egyik lényeges lélektani következtetésemet megfogalmazni. A nemiségről való sajátos beszéd két alapvető motivációját a szégyen és a félelem kettős lelki állapotában látom, melyek egyben a paraszti nemiség sajátosságának, természetrajzának is a meghatározói. A cselekvés, a lelki állapot és a szó nem választhatók el egymástól. A nemiség nyelvezete az élőnyelv olyan gyakorlati kérdését fejezi ki, amit egy sajátos emberi világ, annak több tényezője határol be, illetve kényszerít ki, hoz létre. Olvastam (régen), hogy a magyar irodalmi nyelvnek a nemiséget kifejező, megnevező szókincse szegényes. Ami van, leginkább idegenből fordított, erőltetett tükörszavakból műszavakból áll össze. Távol áll tőlem azt állítani, hogy ezzel szemben a paraszti műveltség nemiségre vonatkozó szókincse gazdag, hogy a nemiség jelenségeinek megnevezésére van kimerítő szókincse. Amit megfogalmazhatok, hogy a tudomány szakszókincsét nem ismeri a paraszti kultúra (noha némi fejlődés - nem ritkán komikus kicsengésű - tapasztalható: pl. DNS viszgálat = Dénes vizsgálat, nemi ciklus = nemi ciprus, az előjáték = eléjáték, a sánkér = sántérbetegség, mivel a férfiak a munkatelepekről (rom. şantier) hozták haza - a népi etimológia remek példái), és fordítva, a szexológia, szexuáletika, szexuálpedagógia stb. nem ismeri, illetve kevésbé használja a paraszti nemi kultúra allegorikus-metaforikus nyelvét, nyelvezetét (pl. szégyenvirág = havi vérzés, baszapurdé = növényi ajzószer, dob = nemi betegség). Ebből természetesen a kétféle tudás, a paraszti nemi kultúra különbözősége, sajátossága kerül újra a felszínre. Kiemelkedő példa gyanánt a gumi óvszerek 1989 utáni korlátlan megjelenésének egy epizódját idézem: „Most lássa-e, milyen szertelen világ lett?! Akárki megveheti. Én például a boltba, jaj kell kacagjam!, úgy három éve, egy este ott vótam, s béjő egy legén, s aszongya, hogy Krisztina néni, kérek egy gumicsizmat! Krisztina erre azt mondja, csokoládést-e vagy eprest ...Aztán a legénynek valami csomagocskát kiadott, s az elment. S kérdem, te Krisztina, tűk gumicsizmát es árultok-e? Milyen gumicsizmát kért? Hát ez élelmiszer üzlet! S akkor mondja, hogy Zsuzsa néni, kotton, csak így kérik a fiatalok, nem mondják, főleg az ilyen öregasszony előtt, mint maga es! S mondom, de azt kérdezte, epres-e, vagy csokoládés, há avval meg van-e tőtve a kottony? Me magyarul így mondják. Vagy csak olyan illatja van-e? Vagy az valami gerjesztő? Krisztina kacagott úgy, hogy vége vót az életinek. Aztán vót a másik botos, ott fejjel. Avval nagy barátnő vótam. Mondom, Mari, gumicsizmája van-e? S erre azt mondja, magának kell-e? Egyből tudta az es, miről van szó. S kérdem, há magátol es úgy kérik-e? S azt mondja, úgy hát! Van vaníliás es, epres es... Hát ez olyan hülyeség! Szóval, fel vannak a fiatalok így szabadítva. Most az élelmiszer boltokba es mindenféle hülyeséget árulnak.” (N. 69) 10 Ezt dicsérik Bernáth Béla (1986., 1987), Vargyas Lajos (1987), Nagy Olga (1987), Vajda Mária (1987, 1988.) és mások tanulmányai. 11 Ezt a büszkeségemet akkor is fenntartom, hogy tudom, más népek nyelve is rendelkezik hasonló gazdag nyelvezettel. 314
