Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Régészet - Puskás József: Régészeti adatok Csíkkozmás történetéhez (Hargita megye)
PUSKÁS JÓZSEF is elő került.22 Az utolsó képen látható edényhez hasonlókat találtak Nagyváradon (Oradea)23 és Voetinban.24 A Starcevo-Körös kultúra az első olyan délkelet-európai újkőkori műveltség, amelynek hordozói letelepedett életformát folytatva megpróbáltak elszakadni a természet által nyújtott lehetőségektől és saját maguk kezdték megtermelni az élelmet, kiaknázva és átformálva a környezetet. A települések főleg nagyobb folyók partján (néha ezek árterületén), néha barlangokban létesültek. Kialakulása és fejlődése a legújabb radiokarbon adatok alapján az i. e. VII. évezred második fele és a VI. évezred második fele közé tehető.25 Dél-kelet Erdélyben a kultúra korai fejlődési szakaszait még nem sikerült kimutatni, valószínűleg ez a vidék később települt be.26 Hargita megye régészeti repertóriuma alapján eddig csupán négy lelőhely köthető biztosan e műveltséghez,27 ezért is tartottuk fontosnak az újabb leletek bemutatását, közzétételét. A középső bronzkori leletanyagban, amely ugyancsak az Egeres-völgyből került elő, a legtöbb edénytípus a fazekak csoportjába, a nagy méretű, érdes (ritkábban sima) felületű kategóriába sorolható, szegényes díszítéssel. Egyes formák a kultúra teljes fejlődését végigkísérik, arányuk azonban periódusonként változik.28 Ilyenek a TAlc, TA2a, TA4c és TA4e típusú fazekak (13. tábla/1, 14. tábla/1, 16. Tábla/1-2, 4, 17. tábla/2), amelyek a kisderzsidai (Derşida) első három rétegben viszonylag nagy számban jelen vannak, de a későbbiekben is használják őket.29 Analógiát számos lelőhelyről ismerünk: Kentelke (Chintelnic), Földvár (Feldioara),30 Csíkpálfalva (Păuleni),31 Székelyszenterzsébet (Eliseni),32 Fehéregyháza (Albeşti)33 stb. A TA3b típusú edények a 2. rétegben jelentkeznek (ami az A2 fázisnak felel meg), Boroffka azonban a A1 szakaszhoz sorolja (13. tábla/2, 17. tábla/4). Az 14. tábla/3-5 képeken látható töredékekről csak annyit sikerült megállapítani, hogy a TA3 csoportba sorolhatók, így részletesebb elemzésbe nem bocsátkozunk. A fazekak közül néhányat szegényesen díszítettek, ami egy, a perem alatt végig futó, tapasztott, újjbenyomásos bordából (VE2) áll (13. tábla/2, 14. tábla/4-5, 16. Tábla/1, 4), néha ehhez bütyök is társul (17. tábla/2). Egy töredéken a peremen és az alatta húzódó bordán bevagdosások (VE3) figyelhetők meg (14 tábla/3). Ez a díszítőelem nem bír kronológiai értékkel, a kultúra elterjedési területén mindenhol és mindegyik szakaszában megtalálható.34 A TA4f típusú edények a középső rétegekből kerültek elő, nagy részük a 3. rétegből. Eszerint a kultúra A2-B periódusához köthető. Esetünkben simított felületével és jellegzetes díszítésével már a finom kerámiacsoportot képviseli (17. tábla/3). Hasonló edények gyakran kerülnek elő hamvasztásos sírokból, ezért több helyen is urna-szerű edényként hivatkoznak rá. Valószínű, hogy a hétköznapi életben is használták. Díszítése (VD30), a folytonos spiralszalagok, ún. “futókutya szalagok” a 3. rétegtől kezdődően jelentkeznek, a B és C fejlődési szakaszokhoz köthetők. Analógiákat ismerünk a csáklyai (Cetea), a csákói (Cicău) és a vízaknai (Ocna Sibiului) leletanyagokban,35 továbbá Kisderzsidáról,36 Déváról,37 Székelyudvarhelyről38 és Csíkpálfalváról.39 22 Analógiákért lásd: BOBI, PARAGINĂ 1992, Fig. 8/4; CIUTĂ 1997, 23, Pl. IX; Vlassa 1966, 27, Fig. 4/7. 23 Crişan, Fazecaş 2006, 13, Pl. III/7, 14, Pl. IV/2. 24 Bobi, Paragină 1992, Fig. 8/3,7. 25 Ciută et al. 2007,21; László 2005. 26 Ciută 1997,15-16; Luca et al. 2010,13-16. 27 Rep-HarGHITA 2000, 271. 28 Az edények formájának és díszítésének meghatározását Nikolaus G. O. BOROFFKA 1994 műve alapján végeztem. 29 Boroffka 1994,247. 30 Boroffka 1994: Taf. 26/2, Taf. 73/10. 31 Cavruc 2005a, 118, Fig. 11/7. 32 SZÉKELY 1988, 170, Planşa V/l. 33 Baltag, Boroffka 1996, 381, Fig. 4/4-5. 34 Boroffka 1994, 249. 35 BOROFFKA 1994, Taf. 24/5, Taf. 40/9, Taf. 103/2. 68
