Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Szemle - Balázs Lajos: Gondolataim Kovászna és Hargita megye néprajzi és folklór kincseiről
Nicolae Bucur: Tezaur de etnografie şi folclor în judeţele Covasna şi Harghita, Editura Eurocarpatica, Sfântu Gheorghe, 2012, 488 p. GONDOLATAIM KO VÁSZNA ÉS HARGITA MEGYE NÉPRAJZI ÉS FOLKLÓR KINCSEIRŐL Persze nem a megnevezett kincsekről fogok elsősorban szólni, hanem egy 488 oldalas könyvről, mely ezt a címet viseli, és a szerzőkről, Nicolae Bucurról és Constantin Catrinaról, akik munkájukat és nevüket, szellemiségüket, népük iránti elkötelezettségüket, e térségben együttélők iránti nemes jószándékukat nyújtották, hogy közös kulturális gyarapodásunk ilyen testet is ölthessen. Kik ők? Az elsőt bemutatni Csíkszeredán már-már formalitás. A város lakossága talán el is felejtette, hogy alapfoglalkozása tanár, aki aztán a Budapesti Tudományegyetemen szerzett doktori címet. Mindenképpen sokoldalú emberként él a köztudatban, mert ott látja mindenhol, ahol kulturálisan valami történik: könyvbemutató, képzőművészeti tárlat megnyitó, ünnepi rendezvény, tudományos konferencia, szóval ott, ahol a szervezők mindig tekintettel és tisztelettel vannak a román hallgatóságra és jelenlétre, és Bucur Nicolaeben találják meg azt a hídembert, aki készségesen, elegánsan, nagy lelki és szellemi empátiával vállalja és végzi el ezt a feladatot, de úgy, hogy a magyar hallgatóság is ismételt élményben részesül. Mindezen túl, elkötelezett szervezője és megszállott kutatója e két megye, különösképpen Hargita megye román lakossága, települései hagyományos műveltségének, folklórkultúrájának, de ugyanolyan mértékben közvetítője a magyar szellemi élet, az intézményes kulturális élet realitásának, mindenfajta előítélet nélkül. Számtalan cikke, tanulmánya jelent meg napilapokban, de szak-, illetve kulturális folyóiratokban, könyvekben, román és magyar nyelven egyaránt. Eddigi munkásságának talán legnagyobb vállalkozása ez a könyv, melyben az itt élő románság hagyományos műveltségének készíti el könyvbe mentett szintézisét. Persze nem egyedül: gondolkodásban, eszmeiségben, szemléletben méltó társra talált Constantin Catrinaban, akit csak tanulmányaiból ismerek, de méltán nevezhetek a román humán kultúra nagyságának. Zenetudományi oklevelet Kolozsváron szerzett, Bukarestben bizantológiából doktorált, a Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetségének tagja, etnológus. Ezzel a szakmai háttérrel végzett óriási arányú népzenei kutatásokat, könyvek és tanulmányok sokaságát jegyezte. Van egy magyar közmondás, mely szerint két dudás egy csárdában nehezen fér meg. Nicolae Bucur és Constantin Catrina, úgy tűnik, igen jól megférnek e könyv táblái között, éspedig azért, mert szándékuk és szakmai, tudományos céljuk közel hozta egymáshoz, harmonizálta őket. Ilyenkor pedig a disszonanciának nem lehet helye. Ugyan nem egyszólamra muzsikálnak, hanem a szó igazi értelmében szépen megkomponált „zeneművet” hoztak létre, illetve hoztak össze. Nicolae Bucur, kis kivétellel (a Kovászna-megyei Vajnafalvára gondolok), Hargita megye talaján áll, illetve mozog, az általa írt fejezet - etnofolklorisztikai állandóság - pedig azt hivatott bizonyítani, hogy az itt élő románság folklórja szerves része annak a kultúrának, amit minden nép saját nemzeti kultúrája alapjának tekint. És ez nem veszett, nem kallódott el a többségi magyar környezetben sem, noha több honfitársunk ennek ellenkezőjét állítja. Viszont több színnel is gazdagodott. Az nem véletlen, hogy a folklórkincsek közül figyelme elsősorban a pásztorfolklór fele irányul, de egészen sajátos módon: az egészben keresi a részt, és a sajátos, lokális elemek fölött meditálva A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 449-452 449
