Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Műtárgyvédelem - Benedek Éva: In omnes De arte rhetorica M. Tullii Ciceronis libros, item in eos ad C. Herennium scriptos, doctissimorum virorum commentaria (Venetiis, apud Aldi filios, 1551.) című könyv restaurálása
IN OMNES DE ARTE RHETORICA M. TULLII CICERONIS LIBROS, ITEM IN EOS AD C. HERENNIUM SCRIPTOS, DOCTISSIMORUM VIRORUM COMMENTARIA (VENETUS, APUD ALDI FILIOS, 1551.) CÍMŰ KÖNYV RESTAURÁLÁSA Benedek Éva A könyv készítéstechnikai leírása A könyv a Csíki Székely Múzeum tulajdona, jelzete: Ltsz. 9. Táblalemez nélküli, puha kötésű pergamenborítású^önyv, mely esetekben a pergamen csak a saját anyagára van vissza hajtva. Valójában gömbölyű gerincű lehetett, mely az idők folyamán kissé kiegyenesedett. A könyvtest kialakításánál, az íveket1 2, négy pergamencsíkra, azaz bordára fűzték fel. Készítéskor e bordaszíjak végeit átbújtatták a puha pergamenkötés színoldalára, utána visszahúzták és a borító belső részéhez ragasztva, sikerült a könyvtestnek a pergamenhez simulnia. (1. kép). A tábla lefejtése után láthatóvá vált az oromszegő (kapitális),3 melynek pergamenből készült alapját az ívekbe beöltve rögzítették, a túlnyúló végeket kívülről a táblára ragasztották. Bordaközi kasírozáshoz vásznat használtak. (2. kép) A szöveghordozó a kor szokásának megfelelően, kézi merítésű rongypapír,4 tehát jó minőségű textil cellulóz, anyagában egységesen fehér, szitanyomokkal és vízjelekkel.5 A nyomtatáshoz és a díszítéshez használt fekete festék a korhoz hűen, általában lámpakorom és valamilyen kötőanyag (pl. lenolaj) keveréke lehetett. A könyv címoldalán, utolsó lapjain, valamint a hátsó előzék tükörlapján, vasgallusz6 tintával írt bejegyzések láthatóak. Az előzékek (a tükrök és röplapok), amelyek a könyvtáblát összekapcsolják a könyvtesttel, töredékesen maradtak meg. 1 A pergamen cserzetlen bőr, hőre és magas nedvességtartalomra nagyon érzékeny. Kikészítése: áztatás, tisztítás, meszezés, szőrtelenítés, húsolás, fakeretre feszítés, további meszezés, vékonyítás, dörzsölés az egyenleteses felület eléréséért, krétázás az átlátszatlanság fokozásáért, a ráírhatóság javításáért. 2 A levélpárok alkotják az íveket, amelyek száma változhat. Az ívek középen együtt meghajtva alakítják ki az ívfüzetet. 3 Az erősítésként szolgáló oromszegés vagy kapitális, a könyv fej és lábrészénél van, a könyvtest gerincét alul és felül összefogja. Varrása különösen szép is lehet, s így egyben díszítő szerepe is van. 4 Rongypapír (len, kender, gyapot) megtisztított, szétfoszlatott és vízzel, adalékanyagokkal elkevert növényi rostokból készített lap, alapanyaga cellulóz. A lapképzés merítőszitán történt, majd préselés, szárítás, felületkezelés következett. 5 A szitára a papírgyártó cégek vékony drótból szőtt jeleket varrtak. Ezen a helyen a papírpép vékonyabb rajzolatú, és ennek a képe adja a vízjelet. A vízjelek és szitanyomok mintázatának, finomságának alapján is lehet következtetni a papír korára, készítési helyére, a nyomdához tartozó papírmalom létére. 6 A középkortól ismert vasgallusz tinta, festő része cserzőanyagból (tölgyfagubacs, fenyőfa kéreg stb.) kivont tannin, vas, illetve rézszulfátból vagy ezek keverékéből, és valamilyen kötőanyagból áll. Vízben oldhatatlan. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 439-446 439
