Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Tódor Enikő: A lakodalmi étrend alakulása Homoródalmáson 1923 és 2013 között
A LAKODALMI ÉTREND ALAKULÁSA HOMORÓDALMÁSON 1923 ÉS 2013 KÖZÖTT Tódor Enikő A lakodalmi szokások a magyar néprajz részletesen feltárt területei közé tartoznak. Figyelemreméltó azonban, hogy a lakodalmi étkezés és annak előkészületei többnyire csak érintőlegesen tárgyalt részei a témának. Viszonylag kevés a kifejezetten az étrendről és ételkészítésről írt tanulmány. Ez annál meglepőbb, mivel „a táplálkozás áll a legszorosabb kapcsolatban a mindenkori anyagi és szellemi kultúra egészének alapját képező termeléssel. ... a gazdálkodás adott szintje a táplálékkészítés lehetőségeinek szempontjából meghatározó”1. Az étkezés tehát a helyi értékrendre és közösségi életre jellemző, és szorosan összefügg a falu társadalmi, gazdasági életének változásaival. Fokozottan áll ez az ünnepi étkezésre, mint a lehetőségek felső fokára, különösen a lakodalmi étrendre, valamint a lakodalmi ételek elkészítésének folyamatára. írásomban ezért a lakodalmi étkezési hagyomány mélyebb vizsgálatára vállalkozom. A tanulmány, melyben kilencven évre tekintek vissza, a 2013 januárjában és áprilisában Homoród- almáson végzett néprajzi terepmunkám részeredményit foglalja magába. Az anyaggyűjtés módja dokumentumelemzés és interjú-módszerrel végzett empirikus kutatás volt.2 Többnyire olyan személyeket kérdeztem, akik főzőasszonyként vagy segítőként vettek részt lakodalmi előkészületeken, lakodalmakon. A kutatás helyszíne Homoródalmás (Hargita megye, Románia) az egykori Udvarhelyszék keleti peremén, a Kis- Homoród völgyében fekszik. A község területén jelentős természeti erőforrások találhatók: több mint 300 hektár az erdőterület, közel ennyi a legelő. (A falutól távoli legelőtesteket bérbe adja a közbirtokosság). Az altalajkincsek közül gazdasági jelentősége a mészkőnek és a dacit tufának volt. A falu turisztikai nevezetessége a Vargyas-patak szurdokvölgye és az Orbán Balázs cseppkőbarlang. Megemlítendő még, hogy a faluban lévő sóskút kielégíti a lakosság só igényét. Az egykori tenger maradványaként ugyanis a felszín alatt hatalmas só réteg húzódik. Ennek felső határa a faluban, a Homoród partján csupán másfél-két méter mélyen van. így a patakmeder mellett ásott kútban a víz telített sóoldatot képez, amit a környékbeliek főzéshez és tartósításhoz használnak. A hagyományos önálló parasztgazdaság Homoródalmáson az 1960-as években a kollektivizálás következtében felbomlott. Lassan megváltozott a faluban élő emberek életszemlélete, megváltoztak szokásaik. Ennek következtében - amint látni fogjuk - átalakult a hagyományos népi táplálkozás, megváltozott, módosult az alapanyag felhasználás, ami a lakodalmi étkezés változásán is nyomon követhető. A fiatalok többsége a „kollektív” megalakulása után és az iparosodás kezdetével elhagyta a falut és a közeli városokban kereste a megélhetési lehetőségeket. A helyben maradt családok egy 'Kisbán i960,5-27. 2A kutatás a K105556 számú, „Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez” című OTKA kutatás keretében zajlott. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 421-436 421
