Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ Szent-Simonban nem ilyen egyszerű diszitésük, hanem zsúfoltabbak, a kapudiszitésnél kevesebb a mértani és több a növényi motívum.,l69 Balaskó fenti megjegyzései, összehasonlításai kissé ugyan pontatlanok, mégis fontos adatokat tartalmaznak. A menasági kapukat a szomszédos csíkszentgyörgyiektől eltérőnek érezte - ez ma már a megfogyatkozott kapuk miatt nem érzékelhető. Ugyanakkor a megjegyzéseiből kitetszik, hogy a felmérésének idején még Csíkszentsimonban is látott kapukat, e helységben napjainkra egyetlen faragott nagykapu sem maradt fenn. A viseleteket felmérő Hervay Zoltán és Buday Lajos részletes munkája ugyan nem ismert, jegyzeteikből, kisebb tanulmányaikból mégis kiemelek néhány érdekesebb adatot. Buday a férfi viseletét tanulmányozta, és munkája során még két bocskortípust tudott a menasági népviseletben elkülöníteni: régebbi típusnak tekintette a csak lyukasztott és fűzött bocskort, és újabb válfajnak vélte az elől hasított bocskort. Megállapításai szerint „A bocskort ma is gyakran viselik télen, de azért inkább a mezei munkák alkalmával szokták felvenni. ” Summás leírásában érdekes még az aszalós zeke említése: „ Télen régebben hosszú zekét vettek fel, ezt aszalós zekének hívták. Egyik legszebb, legegyszerűbb és legnemesebb szabású székely ruhadarab, amelynél az anyagszerűség és a posztó kihasználásának az elvéhez igazodik minden kis szabásrészlet. Az oldalán, a hónalj alatt beeresztett u. n. asz található. Ez a betét oldalnézetből háromszög alakú. ”69 70 Hervay Zoltán részletes női viseletleírásai úgyszintén eltűntek,71 ám a jegyzetfüzetének hevenyészett feljegyzései is tartalmaznak néhány érdekességet. Az 1941-es jegyzetek szerint Menaságon ekkor már sok fajta, de még házi anyagokból készült ing- és felsőruha élt. A tászlis inget ekkor ünnepi ingként használták, hétköznapokon ezzel szemben a kivágott nyakú, korcos ujjú inget viselték. Megemlítette a palitént, amely a szőttes rokolya anyagából készült és amelyet tölcséres újjal láttak el, valamint a vastagabb muszuly kürtit, amely fekete-kék, négy bordás szőttesből készült, és amelynek anyagát Lövétén ványoltatták.72 Külön foglalkozott a tászlis bundával, mely szűcsmunka volt, és amelynek hímzett tulipánjairól, zsinórozásáról, szabásának módjáról vázlatos rajzokat is készített. A szűcsmunkákról szóló ismereteit egy helyi szűcstől, Ince Vendeltől vette, akiről feljegyezte: „O csinált a csángóknak is bundát, csángós mintával. ”73 Ez az utóbbi elem annál érdekesebb, mivel a szakirodalomban eléggé elsikkadt az alcsíki szűcshímzések ismertetése.74 Csupán pár részletelemet tartalmazó összegzésében Hervay megállapította, hogy „A női ruhaviseletnél tapasztaltam a legközelebbi város,Csíkszereda, Brassó hatását, sőt oláh viselet hatások is felfedezhetők, ugyanis a háború előtt már bejártak a menaságiak Moldovába dolgozni. Azonkívül a ruházkodásra az uj anyagok gyors elterjedése is nagy módosító, alakitó hatással volt. Sőt, a kényelmi szempont is igen jelentős a fejlődésnél.”75 Nagyné Teutsch Éva publikált szálánvarrott kézimunka-felmérése mellett még egy rövidebb beszámolót is hátrahagyott, amelyből látható, hogy a szálszámolásos kézimunkák mellett az újonnan betörő elemekre is figyelt. „Ma a szőtteseik és csipkéik kis módosulásokkal magukon hordozzák a varrottasok diszitőjegyét. Különösen a csipkekészités terén várható nagy fejlődés. Magasra vetett ágyaik csak úgy habzanak ízléses csipkepárnáikkal.”76 „(...) Menaságon már senki sem készíti a szálánvarrottasokat. Nem találtam egy asszonynál sem megkezdett kézimunkát, hiába próbálják a 69 EA 8111, 18-23. 70 EA 8111, 24-25. 71 Lánya, Hervay Katalin úgy tudja, hogy édesapjának kéziratai, felmérései a világháború alatt elvesztek. 72 EA 8120, 27-31. 73 Uo., 51-59. 74 Gazda Klára és Haáz Sándor említette a menasági és kászoni tászlisbundát, ám rajzot, képet erről nem publikáltak. GAZDA, HaÁZ 1998, 87. Kosa Szánthó Vilma a Hargita megyei díszített bundikák sorában csak a nyikómenti, homoródmenti és gyergyói hímzett bundákról emlékezett meg. KÓSA-SZÁNTHÓ 1979, 81. 75 EA 8111, 28. 76 EA 8111, 14. 408
