Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
EGY NÉPMŰVÉSZETI FELMÉRÉS TANULSÁGAI. AZ 1930-60 KÖZTI... kályhás termékekről. A szerző nem csupán a menasági és pottyondi padlásokat mászta végig, és lerajzolta, leírta, csoportosította az azokban talált csempetöredékeket, de a Székely Nemzeti Múzeumhoz írt leveleiből láthatóan - a csoport eredeti célkitűzéseihez hűen - a kászoni falvakban is kutatott.54 A megírt tanulmányok minősége nem egyenlő, ebből jól lemérhető, hogy érdeklődését jobban lekötötték a kályhacsempék, mint a más cserépneműk, de ennek ellenére a Menaságon fellelhető bokályokat is számbavette, és ezeknek a díszítményeit is elemezte. A bokályok leírásának igénytelenebb kivitelezésére egy levelében magyarázatot is találunk: „a bokályok leírásából sok felesleges részt kihagytam. Sajnos gondosan átjavitani a kéziratot már nem volt időm, mert holnap reggel utazom 2-3 napra Marosvásárhelyre a Kerámia Műhely ügyében, ott pedig nem lenne időm dolgozni, s tovább már nem akarok késni a kézirat beküldésével. Amit jónak látsz, kihagyhatod vagy módosíthatsz a szövegen belátásod szerint. A közeljövőben mindenesetre az esettel kapcsolatos munkákkal előreláthatólag már nem foglalkozhatom. írta 1943 októberében Újvári Bélának.55 Az Erdélyben fellelhető nagyszámú 17-18. századi kályhacsempe feldolgozása viszont annál jobban érdekelte, így ezek változatainak lerajzolására, eredetének kinyomozására különösen nagy hangsúlyt fektetett. A számos korai csempe keletkezési körülményeit „az erdélyi fejedelmek művelődési törekvéseinek, az aránylag nagy nyugalmi időknek, s Erdély fában gazdag vidékének”*6 tulajdonította. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a Menaságon fellelhető csempék nem helyben keletkeztek: „Ménaságon semmi esetre sem készülhettek, köves, sovány földje nem rejteget sehol agyagot magában; a hagyomány sem emlékszik rá, hogy a faluban cserepes mester lett volna valaha. ”57 58 Véleményének bizonyos fokig ellentmond az a tény, hogy ő maga jegyezte le 1942-ben, miszerint Menaságújfalu egyik legrégibb házának padlásán csempedúcra is rábukkant: „A Ménaságujfaluban levő állítólag legrégibb ház padlásán található 1 drb különleges formájú agyag dúc, minden valószínűség szerint a régi ház baloldali aulájában (?) álott csempekályha felső párkánydúca lehet. A ház padlásán kétféle csempe található, az egyik a négyes magvu tüskés virágú csillámporos piros csempe egykorú lehet az oromdisszel, a másik brokátmintás csempe, piros, újabb eredetűnek vélt, nagyobb méretű az előbbinél.,í8 A Szőts Vilmos vázlataiból és véglegesített csemperajzaiból következtetni lehet, hogy legkevesebb 36 fajta csempe variációit gyűjtötte össze, ezeknek nagyrésze Csíkmadaras kályhás mestereinél készült. Bár ekkortájt még nem volt akkora szakirodalma a csempekészítésnek, mint napjainkban,59 helyszíni gyűjtésekből próbálta azonosítani a készítési és a beszerzési helyszíneket: „A falusiak állítása szerint, talán a közelfekvő, agyagáruiról egykor és most is hires Csikmadaras községben készültek a csempék. Győrfy Imre, egy világot járt gazda meg úgy tudja, hogy a csempét valószínűleg Nagy Tusnádon és Kozmáson készítették volt, elémutatva mindenféléből ott a helyszínen, és olyant vásárolt, amilyen tetszett s mennyi pénze volt. Orbán Balázs A Székelyföld leírása cimü munkájában Csíkban Madarast és Oltfalvát említi, ahol szép fényezett fekete fazekakat készítettek. Dr Endes Miklós, a Csik-, Gyergyó- és Kászon székek földjének és népének története 1918-ig cimü munkájában Csikmadarast, Rákost, Dánfalvát és Madéfalvát említi, ahol cserépmázas és fekete edényeken kívül kemence-kályhákat is építettek. ” - summázta a rendelkezésére álló adatokat a tanulmányában.60 54 SZNM Irattára, 930/1942-es jelzet. A Balassa Ivánnak címzett levél egy táblázatot is tartalmaz, amelyben házszám szerint felsorolja, hol milyen kályhacsempék találhatók. A jegyzék Menaság mellett kászonaltízi, -feltízi és -impéri csempék jegyzékét is tartalmazza. 55 Szőts Vilmos levele Újvári Bélához, 1943. október 22. EA 20551-es jelzet, 1. 56 EA 8112, 4. 57 Uo. 58 EA 8117, 26. 59 A csempekészítés erdélyi központjairól lásd a közelmúlt szakirodalmából néhány tétel, a teljesség igénye nélkül: KÓS 1972; KÉMENES 2005; MARCU ISTRATE 2004; SZŐCSNÉ GAZDA 2010; POZSONY, KlNDA 2011; SZŐCS, ROŞCA 2006. 60 EA 8112, 5. 405
