Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
SZOCSNE GAZDA ENIKŐ Szőts Vilmos nem csupán a Menaságon és vidékén fellelhető kályhacsempéket tekintette át, de felmérte, lerajzolta az általa fellelt szabadtűzhelyes kályhatípusokat is, így a felmért csempéket a kályhák felépítésének funkcionalitásával együtt vizsgálta. A rajzok mellé feljegyzett sorok fontos információkat tartalmaznak a csempék és kályhatípusok gyakoriságára is: felírta, hol és hány darabot talált az illető csempetípusból, de arról is beszámolt, hogy a régi szabadtűzhelyes kályhák mennyire visszaszorultak már a kutatása helyszínén: „Még az olyan zárt fekvésű faluban is, mint Menaság, már csak nagyon kevés helyen használják (a cserépkályhát), s az ép kályhák száma, az 500-600 házból álló faluban, nem több mint 15-20 darab. ”61 A tüzelőberendezések kutatására a menasági felmérés idején már fokozott figyelem terelődött. Bátky Zsigmond néhány esztendővel korábban éppen a tüzelőberendezések változása alapján különítette el a magyarság legfontosabb háztípusait, az erdélyi házakat pedig éppen a bennük fellelhető cserepes kandalló alapján egységesen a keleti magyar háztípushoz sorolta.62 A cserepes tűzhelyek szerkezeti elemeinek elnevezését szintén nagyon fontosnak tekintették ekkortájt, mivel kulturális hatások, átvételi irányvonalak jelét vélték felismerni a megnevezések mögött. Szőts Vilmos nem foglalt állást e kérdésben, mivel rajztanári képzettségétől távol állott a nyelvészi okoskodás. Ennek ellenére valamennyi rajzán feltüntette a helyi megnevezéseket, és helyi megfigyeléseit a következőképpen összegezte: „A tűzhely alsó részét úgy Csikban, Háromszéken mint Udvarhelyen egyaránt gócaljának, pestaljának, pestajjának, a felső résszel együtt sodajnak, sodbarakott kemencének nevezik. A kályha elnevezés a felső cserepes részből ered, nevei a cserepes és a cserepes kályha. ” - írta.63 Vegyes gyűjtései közt számos feljegyzése van a kemencék felrakásának módozatairól, a felhasznált nyersanyagokról is.64 Szőts Vilmos kutatásai tehát módszereikben nem hoztak jelentős újításokat az agyagművesség kutatása számára. Jelentőségüket mégis növeli az, hogy pár olyan csempetípust rajzolt le, amelyek napjainkig ismeretlenek a művészettörténészek és néprajzosok előtt. A két legfontosabb, általunk fennebb bemutatott felmérésen kívül a budapesti Etnológiai Adattárban még több más menasági felmérés, vázlat, jegyzet található, ezek mindegyikében vannak olyan információk, amelyek a menaságiak helyismerete és a későbbi felmérések szempontjából kiemelten fontosak. A kiforrottabb tanulmányokat - Balaskó Nándor fafaragásról szóló összegzését, Kovács Dénes és Újváriné festékes szőnyegekről szóló áttekintését, valamint Nagyné Teutsch Éva menasági varrottasokról szóló ismertetőjét Újváriné Kerékgyártó Adrienn nemrégiben publikálta.65 Mindezek ellenére ezek témájában is sok olyan kisebb tanulmány, igénytelenebb szövegrészlet, kézirat maradt fenn, amelyek egészében nem publikálhatók, ám kisebb részleteik jelentősen segíthetik a székelyföldi múzeumokban dolgozó néprajzkutatók munkásságát, és árnyalják a Csíkmenaság néprajzi képét. Kovács Dénes Csíkmenaságon a festékes szőnyegek felmérésével, szakszerű rajzolásával foglalkozott, tanulmánya nyomdafestéket is látott az említett kötetben. Újváriné viszont kihagyta azt a rövidebb összegzését a kötetből, amely fontos információkat tartalmaz a Menaságon talált régi festékesekről: „A legrégibb szőnyeget Lacz Tompos Péternénél találtam, az ágyon, most is használatban. Közösen számoltuk ki 200 esztendős múltját. 180-160 cm méretű és színezésében igen harmonikus, kék, narancssárga, fehér és kávébarna. Több ehhez hasonló kom és mintájú szőnyeg volt a faluban, számuk 20 körül járt, de végtelen finom, aprólékos kidolgozásával ez tűnt ki legjobban. 61 Uo. 62 Bátky 1930. 63 EA 8112, 7. A kandallós tüzelőberendezések terminológiáját legutóbb igényesen áttekintette Kosa László is, Kosa 2003. 64 Dánéi Káruly Ignác kemencerakóról például megemlíti, hogy a kenyérsütó kemence méretének a megállapításánál a kenyerek helyét és méretét a saját kalapjával számította ki. EA 8117-es jelzet, 4. 65 Újváriné Kerékgyártó 1999. 406
