Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLO SZILARD Térhasználat tekintetében a juhelhányás a helyben maradó szokások közé sorolható, ugyanis egy meghatározott helyen zajlik, csupán a juhok szálláshelyükre való hazahajtásakor figyelhető meg az ebből a kötött térből való kilépés. A térhasználat fontos közösségformáló erővel is rendelkezik, nemcsak meghatározza, de programozza is az egyének, kisebb csoportok vagy közösségek cselekedeteit. Az egyének meghatározott időszakban nagyjából azonosan viselkednek, tehát hasonlóan használják a teret.60 A vizsgált szokás működésének idején a tér kiemelt jelentőségű hellyé alakul át, viszont az esemény befejeztével el is veszíti jelentőségét. A falu bácsa - aki nyolc éve tölti be ezt a szerepet a faluban - az elsők között érkezik a helyszínre, és ezután egymást követően érkeznek meg oda a juhosgazdák is. Ok többnyire az idősebb generáció tagjai közül kerülnek ki, ami azzal is magyarázható, hogy inkább a falu idősebb tagjai foglalkoznak állattartással. A települések terét a különböző társadalmi és nemi csoportokhoz tartozó személyek eltérő módon használták, a mező, az erdő, az istálló és a csűr elsősorban a férfiaké volt.61 A csíkmadarasi juhelhányáskor, nemek tekintetében a férfiak dominanciája figyelhető meg, de ez nem zárja ki azt, hogy nő ne jelenhessen meg a helyszínen. A bács elmondása szerint vannak esetek, amikor nő érkezik a helyszínre, hogy hazakísérje legelőről hazatért juhait. A szokásesemény szubjektumai, vagyis a szokásban részt vevők mind aktív szereplői a juhelhányásnak, ugyanis az eseményt megszervező báccsal együtt készítik elő a terepet, majd válasszák ki saját juhaikat. A hagyományos elemzések a szubjektumok sorában elkülönítették az aktív és passzív személyek csoportját, aktív szereplők vettek részt a szokás előkészítésében, megszervezésében és lebonyolításában, a passzív szereplők körébe azok sorolódnak, akik csak nézik a szokás eseményét. A legtöbb népszokás esetében azonban felcserélhetők a szerepkörök és könnyen átléphetők a köztük húzódó határok.62 63 A juhelhányás kapcsán sincsenek élesen húzódó határok, ugyanis a juhok nyájból való kiválasztása is megoszlik a gazdák és a bács között, a bácsnak annyiban van domináns szerepe, hogy ő a juhokat nyilvántartó füzet segítségével könnyebben be tudja azonosítani az állatokat. A helyszínen megjelent személyek mindannyian ismerik az esemény kódrendszerének elemeit, vagyis a szokás pontos forgatókönyvét,1“ugyanis tudják, hogy a juhelhányás mozzanatai milyen sorrendben követik egymást. Ezzel biztosítják azt, hogy az esemény során ne alakuljon ki káoszhelyzet, a megfelelő rendben zajoljon le a szokás. Az eseményben részt vevők viselkedésére a jókedélyűség jellemző. Amellett, hogy minden gazda arra törekszik, hogy megtalálja juhait, eközben gyakran beszélget, tréfálkozik a többi gazdával. Ilyen tekintetben a juhelhányás szokása olyan esemény, amikor találkozhatnak a falu távolabbi részeiben lakó gazdák is egymással, lehetőség adódik olyan személyekkel is a kommunikációra, akikkel ritkábban találkoznak vagy állnak szóba. Eszerint bizonyos tekintetben közösségformáló ereje is van a szokásnak. Pozitív hatása mellett a szokásnak megvan a negatív vonása is. Ez csak időnként jelentkezik, és a bács, illetve a juhosgazdák közötti konfliktusban nyilvánul meg, például juhok hiánya esetén. A bács nyolc éves tevékenysége során az is előfordult, hogy a konfliktust nem tudták kezelni és verekedés tört ki a gazdák között. A megfigyelt juhelhányás során is lépett fel hiány, de a közel háromszáz juhot számláló nyájból csupán tíz hiányzott. A juhelhányás szokása nem tartozik a ritualizált szokások körébe, ez azzal magyarázható, hogy habár megvan az eseménysor struktúrája, mégis a spontaneitás játszik szerepet az események alakulásában, ugyanis sokszor a figyelmen vagy a véletlenen, szerencsén múlik az, hogy a gazdák 60 Pozsony 1997,264. 61 VEREBÉLYI2005, 62. 62 UjVÁRY 1980, 33-59. 63 Niedermüller 1976,182-183. 390
