Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
A JUHÁSZÉV SZOKÁSAI Juhelhányás Paraszti közösségekben a juhelhányás általában Szent Mihály (szeptember 29.) napjához kapcsolódott. Az erdélyi juhászattal kapcsolatos szakirodalom ezt a napot a juhászév záróeseményének napjaként tartja számon. Csíkban a pásztorok Szent Mihály-napján hajtották haza állataikat, és a gazdákkal való elszámolást követően mulatságokat rendeztek. Gyakran a pásztorok megfogadása a következő évre is ezen a napon történt.55 Ez alkalommal az esztenabíró vendégeli meg a pásztorokat, akik a juhtartó gazdákkal együtt mulatságban vesznek részt.56 Csíkszentmihályon a juhok őszi elhányása a tavaszi számbaadással szemben jóval kevesebb szertartásos elemmel rendelkezett. Miután a legelőről hazatért juhokat beterelték a baromkertbe, a gazdák füljegyük alapján azonosították be azokat."7 Csíkmadarasi terepmunkám során a juhelhányást 2009. november 25-én, Szent Katalin- napján volt alkalmam megfigyelni. Ez az időpont nem egyezik a juhászkalendárium idejével, ugyanis napjainkban Csíkmadarason a pásztorok a nyári szálláshelyről való leköltözés után már nem hajtják haza a faluba a juhokat gazdáikhoz, hanem a falu határában kialakított szálláshelyre terelik azokat, és ezzel kezdetét veszi az állatok őszi tartása. Korábban egy évben két alkalommal is szerveztek juhelhányást, az elsőt a havasi esztenáról való leköltözés után (Szent Mihály-napja), a másodikat pedig az őszölőbői való hazatérést követően (Katalin-nap). Napjainkban Csíkmadarason a Szent Mihály- napi juhelhányás elmarad, csupán a november végi esemény van érvényben. A két rendszer közötti lényeges különbség a bács tulajdonát képező tejhaszonban mutatkozik meg, ugyanis korábban, a Szent Mihály-napi juhelhányást követően abbamaradt a juhok fejése, így az állatok az őszölés idejére meddővé váltak. Az új rendszerben a juhászok az őszölőben is tovább fejik a juhokat, s ez a bács számára számottevő nyereséget jelent.58 A juhelhányás megfigyelése során alkalmam adódott megismerkedni a falu bácsával, akivel a szokást követő időszakban interjút készítettem. A falu bácsa, Váncsa Imre az interjú során a juhelhá- nyásra és egyéb juhászattal kapcsolatos tevékenységre vonatkozóan is számos információval szolgált. A szokásleírás alapját az általam terepen megfigyelt jelenségek alkotják, ez kiegészül az adatközlő-szokásirányító személy által elmondottakkal. A juhelhányás időpontja általában Katalin-napjára tehető, azonban a pásztorkodással foglalkozó személyek az időjárás viszontagságainak függvényében állapítják meg annak idejét, ugyanis általában a juhok elhányását az első hó lehullása után hajtják végre. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a földműves és a pásztor közösségek élete szorosan és szervesen kapcsolódott az évszakok változásához is.59 A megfigyelt szokásban a juhokért felelős pásztorok, a velük fölérendeltségben álló bács, valamint a juhosgazdák vesznek részt. A juhosgazdák száma eléri a nyolcvanat. Az esemény általában egy napig tart - a rákövetkező napot a hiányok tisztázására fordítják - kora reggel érkezik meg a juhpásztor a falu nyájával az esemény helyszínére, amelyet már körülbelül egy órával azelőtt előkészít az esemény fő szervezője, a bács. Az előkészületek kiindulópontját egy olyan helyszínnek a kiválasztása képezi, amely megfelelőnek bizonyul a legelőről hazatérő juhok összegyűjtésére. Ennek a helyszínnek a kiválasztása már korábban megtörténik, és a ácsnak a feladata az, hogy időben értesítse a juhosgazdákat az esemény helyszínéről és időpontjáról. 55 Pozsony 2006,255. 56 Vámszer 1962, 83. 57 SZŐCS, SZŐCS 2008, 151. 58 Akkor Szent Mihály kor elhányták, s az jobb es vót. Három nap otthon vótak, s többet nem fejték, met a tejük elapadt. De most a bácsok úgy csináltak, hogy a gazdákot odahívták, s megmutogatták a juhokot, s hajtották vissza, s azután, amelyik nagy tejes vót, annyit fejtek, hogy annyi jövedelem nem vót egész nyáron, mint azután mennyit fejtek. En es tudom, met én es cseppentettem ősszel. (Adatközlő: András József, Csíkmadaras) 59 VEREBÉLYI2005, 69-70. 389
