Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLÓ SZILÁRD is értékét veszítette. A megváltozott életkörülmények miatt, a háztartáson belül a gyapjúra nincsen már szükség és a gyapjú iránti kereslet is megszűnőben van.50 Őszöltetés Csíkmadarason a juhászati tevékenységek sorában az őszöltetés a havasi szállásról való leköltözés és a Katalin-napi juhelhányás között helyezhető el. A 20. század folyamán a településre az volt jellemző, hogy Szent Mihály-napján az esztenáról hazahajtott juhokat elhányták, vagyis visszajuttatták azokat gazdáikhoz. Az elhányást követően, néhány napig a gazdák saját istállóikban tartották állataikat, és ez idő alatt nem fejték azokat. Ennek következtében az állatok meddővé váltak. Néhány nap elteltével az esztenabíró közreműködésével az őszölő pásztorok újból összegyűjtötték a juhokat, amelyeket a falu határában található legelőre hajtottak, ahol az első hó leeséséig, többnyire november 25-ig, Katalin- napjáig tartózkodtak. Ez idő alatt a juhászoknak a legeltetés és a kosarazás volt a feladata. Előre meghatározott bérüket az őszölőbe számbaadott juhok mennyisége szerint kapták. Az őszi számadást követően újabb lehetőség kínálkozott a juhosgazdák számára, ugyanis a gazdák felfogadhattak egy olyan személyt, aki elvállalta a juhok őszi legeltetését. Ez a személy lehetett: pásztor, családtag, de az is megtörténhetett, hogy néhány juhtartó gazda közös, szeres őrzéssel biztosította a falu nyájának őszi legeltetését.51 Az 1940-es években, a Szent Mihály-napi juhhányást követő napon a bács összegyűjtötte a juhokat és a közös legelőre vagy a közeli erdőre, kaszálóra hajtotta azokat, trágyáztatva a területet. Ebben a periódusban, mivel a bácsnak nem volt tejhaszna, ezért a juhtartó gazdák pásztortbért fizettek neki, általában egy-két kupa gabonát adtak az őrzésért cserébe.52 Csíkszentkirályon Szent Mihály- és Katalin-nap közt a pásztort újra megfogadták a juhtartó gazdák. Ez alkalommal megegyezés szerinti, termény alapú, őszi bért fizettek neki.53 Napjainkra a településen ez a rendszer megváltozott, ugyanis jelenleg Csíkmadarason Szent Mihály-napját követően az esztenákról a juhászok nem hajtják haza a juhokat, hanem a szállítható esztenaépülettel leköltöznek a falu határába, ahol a juhok fejése tovább folytatódik azzal a különbséggel, hogy a kifejt tejmennyiségből készült sajtból már nem a juhtartó gazdák részesülnek, hanem az, teljes mértékben a bács és a fejőpásztorok tulajdonába kerül. A juhtartó gazdák szerint napjainkban ez számottevő nyereség a felelős pásztor számára, hiszen a Szent Mihály- és Katalin- napja közötti periódusban készült sajtot saját hasznára fordíthatja, értékesítheti azt.54 50 A gyapjú nem kell senkinek. Ezelőtt azért ragaszkodott mindenki, met egy kilót bé kellett adni. A gúnyát, a nadrágot, s mindent abból csináltak. A leányok, s az asszonyok szőttek, ágyneműt, s mindent. Az kellett. Most báránybőr nem kell, nejlonzsákba tegyük belé, s belé a kukába, s viszik el. Itt a dákos Pál Laci, most az idén megvette, öt lejt adott érte. Tavaly ősszel es olyan bárányokot vágtam le, olyan szép bőrök vótak. Csomagoltuk belé a nagy zsákba, hogy ne lássák, hogy mit teszen az ember belé, jött a szemetes, s vitte el. A gyapjút, pedig lehet eldobni. A gyapjúért annyit nem adnak, hogy ha valakivel meg kell nyíresse, az annak többet kell fizetni a nyírásért. (Adatközlő: Péter Ferenc, Csíkmadaras) 51 Halász 2006, 354-355. 52 VÁMSZER 1962, 84. 53 TÁNCZOS 2008, 131. 54 Szent Mihálykor nincs elhányás. Akkor elhányták a juhokot Szent Mihálykor, s itthon ültek 3-4 nap. Azután szedték essze őszölőbe. Ennek a magyarázata az vót, hogy 3-4 nap itthon vótak a juhok, s az alatt elmeddültek. Ugy- e nem fejődtek, s a tejek teljesen elapadt. S akkor, amikor őszölőbe esszeszedték, akkor a bács nem tudta megfejni, hogy sajtot csináljon. Igen, de most nem hányják, s feji még azután egy hónap múlva es. Az a sajt az mind neki mejen. (Adatközlő: Antal Bíró Imre, Csíkmadaras) 388
