Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLÓ SZILÁRD gazdák számára, mert ennek a fejesnek az eredménye szerint állapították meg a gazda egész éves tejhozamát.33 A kalotaszegi falvakban, köztük Magyarlónán is jelentős esemény volt a bemérés. A szokásnak az volt a funkciója, hogy a juhok első kihajtásakor a társ tagjai megállapítsák, hogy a gazdák milyen sorrendben és milyen mértékben részesülnek a tejhaszonból. A szerző megjegyzi, hogy a juhmérés napjainkban is érvényben van, azonban sokat veszített jelentőségéből, több szokáseleme is elveszett vagy funkciótlanná vált.34 Lónán a juhmérést számos előkészítési munka előzi meg: a társ vezetősége gyűlést tart, amelynek során megállapodnak az ünnepség pontos idejében, megfogadják a paku- úf rókát, a muzsikásokat, kiválasztják a rendezőket, őröket, ceremónia-felelősöket, megbeszélik a tej-és bárányszerződtetést, valamint új tagokat vesznek a társba. A juhmérést április utolsó szombatján tartják, az ünnepség általában két és fél, három napot vesz igénybe.35 A mérést követően zenés-táncos mulatságra kerül sor, amelynek záróakkordjaként az eseményben résztvevők henderikáznak, vagyis párosán összekapaszkodva gurulnak le a domboldalon. E szokás nyilvánvaló szexuális-erotikus színezettel rendelkezik.36 Palkó Attila és Zsigmond József, Magyaró település állattartását vizsgálva megállapítja, hogy korábban a falu juhtartó gazdái a juhok tavaszi kihajtásakor tejbemérést tartottak, amely során megállapították, hogy a fejéskor leadott tejmennyiség után a gazdák mennyi sajtból, túróból és ordából részesülnek. Ez a szokás a kilencvenes években már rendszerint elmaradt, így a juhtartó gazdák a juhok tejhozamától függetlenül egyenlő sajt- és túrómennyiséget kaptak.37 Az 1930-as években, Gyergyó vidékén a tejmérésnek még a hagyományos formája volt érvényben: a juhok tejét tojáshéjba fejték. Amennyiben egy tojáshéj megtelt tejjel, a juhosgazda 7-8 kg sajtban és 1 kg ordában részesült. Ez számított egésztejnek, de emellett féltejet, negyedtejet, sőt krajcártejet is megállapítottak. Azokat a juhokat, amelyek ennél is kevesebb tejet adtak, kiselejtezték.38 Csíkszentmihályon a juhok első fejőséhez bőségvarázsló praktikák is kötődtek, ugyanis a juhnyájak havasra való hajtása után a juhászok első fejéskor a fejősajtárok aljába fémpénzt tettek annak érdekében, hogy egész nyáron át bő tejhozamban részesülhessenek.39 Csíkban, 1940-ben a pásztorok a juhokat már a falu határában felállított ideiglenes szállás közelében fejni kezdték, a május 3-ig kifejt tej egyik fele a bacsót, másik fele pedig a társaságot illette. Az ezt követő időszakban kezdődött el a rendszeres sajtelosztás a juhtartó gazdáknak.40 Csíkmadarasi juhtartási szokásokra irányuló terepmunkám során az adatközlők is arról nyilatkoztak, hogy a tejmérés napjainkra már elveszítette azt az ünnepi jellegét, amellyel korábban bírt. Napjainkban már mérést is csak ritkán tartanak, ugyanis a gazdák a fejőjuhok száma szerint részesednek a sajtban. Olyan esetben, amikor egy juh kevés tejet ad, rendszerint tejmérésre hívják a gazdát, hogy személyesen győződhessen meg a tejhiányról.41 Egy másik lényeges változás a tejelosztás rendszerében mutatkozik. A falu idősebb lakosai még emlékeznek arra a típusú tejelosztási módra, amikor a tavasszal fejt tejmennyiség függvényében az egyes gazdák meghatározott ideig fejték a juhokat, ez esetben a kifejt tej az ő tulajdonukat képezte. A tejelosztásnak ezt a típusát Vámszer Géza is említi, két felcsíki települést, Csíkmadarast és 33 KÓS 1947, 9. 34 SZABÓ 2001, 18. 35 Benkő, Ricci 1974, 50. 36 Kürti 1987, 390. 37 Palkó, Zsigmond 1998, 51. 38 Tarisznyás 1994, 88. 39 Szőcs, Szőcs 2008, 148. 40 VÁMSZER 1962, 65. 41 Június 24-én, az a nyárnak fele, akkor amelyiknek nincsen elég teje a gazdájának szólnak, hogy jöjjön s tejet kell mérni, met nem egész juhtejet kap, nem hét kilót kap, hanem csak felit kapja. Akkor megmérik, s írják bé, hogy ez csak féltejes. (Adatközlő: Péter Ferenc, Csíkmadaras) 386
