Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
A JUHÁSZÉV SZOKÁSAI éjszakai szálláshelyéül szolgáló verebeseket, majd újra elindultak a legelőre. Két gazda traktor után kötve szállította a kerekeken álló esztenaépületet és annak eszköztárát a legeltetés helyszínére. A juhok tavaszi kihajtásának eseményében olyan hétköznapi tárgyak31 jelennek meg, amelyek elsősorban funkcionális elemek: ezek között megtaláljuk azokat a juhászok számára vásárolt használati juhászati eszközöket, amelyekre szükség van az esztenán. Ide tartoznak az állattartás, a tejfeldolgozás, az étkezés, a testi higiénia és a szórakozás eszközei. A hétköznapi tárgyak közé sorolhatóak azok a szállítási eszközök (személygépkocsi, traktor, szekér), amelyekkel az esztena berendezési eszközeinek a helyszínre juttatását biztosítják. Reprezentációt szolgáló tárgytípusok is megjelennek a szokásban, ilyenek például a pásztorbotok, amelyek a pásztor státusát reprezentálják, ugyanakkor olyan archaikus jellegű építmények is a reprezentációs elemek közé sorolhatóak, mint a kaliba (verebes), a kosár vagy az eszterunga. Mindezek az eszközök az esztenára látogatókkal azt közlik, hogy azon a helyen juhásztevékenység zajlik. Az esemény során a bács saját személygépkocsijával érkezett a falu határába, autójával szállította ki a legelőre az aznapi elfogyasztásra szánt ételt és italt. Az esemény lezajlásának második helyszínére érkezve, a csapat egyik része a juhkosár és eszterunga felállításán dolgozott (17-18. kép), másik része pedig az esztenaépület körül tevékenykedett: kitisztította az esztenaépületet, előkészítette a fejéshez szükséges edényeket. Közben a két fejőpásztor a juhnyájjal a legelőre érkezett, ahol kosárba terelték a sereget. A szokást akusztikus kódok szempontjából megvizsgálva azt figyeltem meg, hogy főként a juhok tereléséhez és kosárba való behajtásához kapcsolódtak a juhászok részéről szituációhoz kötött, az állatok haladását ösztönző nyelvi megnyilatkozások. Az események sorában a közös étkezés, majd a fejés következett. A fejést négy személy végezte, az esztenán állandó jelleggel ott tartózkodó bács, a két fejőpásztor, illetve egy juhosgazda. A juhok eszterungába való terelését az eszterungahajtó, monyator végezte. A monyator mindeközben a kosárban tartózkodó bácsnak is segített a juhok körmeinek tisztításában, valamint a kullancsok eltávolításában a juhok gyapjából. A fejést követően a fejőpásztorok a tejet az esztenaépületbe vitték, ahol megszűrték és felmelegítették azt, majd megfelelő eljárással sajtot, illetve ordát készítettek belőle. A bács a juhosgazdákkal együtt tért haza a faluba. A két fejőpásztor, az esztenán maradó másik báccsal, illetve a monyatorral néhány napig még a falu határában maradt, ezt követően pedig a havasi legelőre hajtották a juhnyájat. Tejmérés A juhok tavaszi fejése évtizedekkel korábban népünnepélynek számító közösségi esemény volt a falu életében. Ekkor a gazdák családjukkal együtt felmentek az esztenára, ahol szervezett formában megmérték a juhaik által adott tejmennyiséget. Az esztenabíró és a juhtartó gazdák ennek függvényében állapították meg, hogy a birka a fejő- vagy a meddő nyájba kerül. Amennyiben a juh a fejő seregben kapott helyet, leszögezték azt is, hogy a kifejt tej mennyisége szerint a teljes nyári idény alatt a gazda mennyi sajtban fog részesülni. Szükség esetén, hogyha egy-egy állatnak a legeltetés ideje alatt csökkent a tejhozama, tulajdonosát újból az esztenára rendelték, ahol meggyőződhetett a változásról. Ezt követően az újabb mérésnek megfelelő sajtmennyiségben részesült a gazda.32 Kós Károly az 1940-es évek kalotaszegi juhászatát részletekbe menően ismerteti, külön tárgyalva a juhmérést. Ezt az eseményt Kalotaszegen május első szombatján tartották, és azért volt jelentős a 31 Verebélyi Kincső a népszokások szerkezetében megjelenő tárgyakat öt csoportba sorolja, elkülöníti egymástól a hétköznapi tárgyakat, a hétköznapi tárgyak ünnepi változatait, az alkalmi tárgyakat, a céltárgyakat, illetve a maszkokat. (VEREBÉLYI 2005, 158-159.) 32 Régebb es Szent György napjától Szent Mihályig addig tartott a fejési idő. Ez az idő alatt adtak a gazdáknak sajtot. Na, de ezelőtt megmérték, hogy kinek a juha mennyi tejet ad, s aszerint kapta a sajtot. Ez a mérés májusjúniusban volt, de olyan is volt, hogy négyszer mérték meg. (Adatközlő: Biró Dénes, Csíkmadaras) 385
