Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLÓ SZILÁRD Ehhez a naphoz kapcsolódik néhány mágikus eljárás. Téglás Gábor írja, hogy Csíkdelne lakói láncot helyeztek az istálló küszöbére, és azon léptették át a havasi legelőre induló szarvasmarhát. Ez a szokás Csíkszépvízre is jellemző volt, de emellett ott a csordapásztor segítőtársaival együtt, fenyőágakból font seprűvel végezte a hajtást, annak érdekében, hogy mindig legyen elég táplálék a legelőn jószágaik számára.27 Akárcsak az őszi juhelhányáskov, a tavaszi jubgyűjtéskor is az esztena- bíró meleg ebédet, pálinkát és bort adott a pásztoroknak.28 A továbbiakban a Csíkmadarason megfigyelt tavaszi kihajtást elemzem, figyelembe véve a szokásrendszer kódjait. A juhok tavaszi kihajtása, mint gazdasági élethez kötődő esemény, megköveteli azt, hogy abban olyan személyek vegyenek részt, akik ismerik a szokás pontos forgatókönyvét. Az eseményben kizárólagosan csak férfiak vesznek részt. Az események fő irányítója a bács, Váncsa Imre, további résztvevő személyek a két fejőpásztor, Fazakas Csaba és Fazakas Ferenc, illetve Páll Árpád eszterungahajtó. A juhászok mellett részt vett az eseményben négy olyan tapasztalattal rendelkező juhosgazda is, akik évek óta segítenek a bácsnak a legelőre való kiköltözésben. A megfigyelt szokáshoz meghatározott térhasználat társult. Két főbb helyszínen zajlottak az események, az egyik helyszín Csíkmadaras egyik falurésze, a Kovács kertje volt. Itt található az a juhok téli tartására kialakított istálló - vagy ahogyan a helyiek nevezik - szájván, ahová Szent György-napot megelőzően összegyűjtötték a falubeli juhtartó gazdák birkáit. Az esemény másik helyszíne a falu határában levő legelő volt. Mivel a különböző szokások térben jelentek meg, így a térhasználat is hatékonyan modellálta a szokásesemények funkcióját és jelentését.29 Térhasználati szempontból a juhok tavaszi kihajtása az ún. helyváltoztató típusú szokásformák30 közé sorolható, hiszen a juhászok a falu belső teréből kilépve, az esztena teljes eszköztárával a falu határába költöztek ki. A juhászok helyváltoztatását a juhászat belső rendje határozza meg. E szokás esetében az időhasználat rendje pontosan meghatározott abból a szempontból, hogy az események idejét a természet helyi ritmusa határozza meg. Előzetes egyeztetés által, a résztvevő személyek egy nappal az esemény elkezdése előtt leszögezték a találkozási időpontot, s ennek megfelelően kora délelőtt találkoztak. A teljes eseménysorozat a délelőtti óráktól késő délutánig tartott. A szokáshoz nem kapcsolódtak meghatározott szöveges részek, ugyanis a spontán kommunikáció jellemezte a résztvevők szóbeli megnyilatkozásait. Az esemény jellegéből fakadóan a főbb beszédtéma a juhtartás volt, de emellett egyéb, a mindennapi élettel kapcsolatos megjegyzések is elhangzottak. Kívülálló résztvevőként csupán a bácsot ismertem, így kezdetben a számomra ismeretlen személyek részéről távolságtartást tapasztaltam. Néhány óra leforgása alatt - miután néha kutatói státusomból kilépve segíteni próbáltam őket bizonyos munkákban - oldódott a hangulat közöttünk, és az esemény záró részében már a kutatóval szemben is nyitottakká váltak a kommunikációra. A tavaszi kihajtás előkészítő mozzanata a juhok szájvánból való kihajtása volt. Mielőtt a szájvánból kihajtották a juhokat a falu határába, egy elkerített kosárba terelték azokat, onnan egyenként - a máskor fejésre használt eszterungán át - számba vették azokat. Külön számolták meg a fejő és meddő nyáj juhait. A juhok megszámolását a bács két fejőpásztorának és az eszterungct- hajtónak a segítségével végezte. Az eseményt felügyelte néhány juhtartó gazda, akik feljegyezték a juhok számát a juhokat nyilvántartó füzetbe. Miután a pásztorok az összes juhot megszámolták, a két fejőpásztor elindult a nyájjal a juhok tavaszi legeltetésének helyszínére. Eközben a bács és a juhosgazdák a kosarat képező kerítésdarabokat, lészákat a fejőszékekkel és az itatóvályúval együtt lovasszekérre helyezték, majd közülük két juhtartó gazda a szekérrel elindult a legeltetés helyszínére. Megérkezésük után visszatértek a faluba, szekérre helyezték a fejőpásztorok 27 Téglás 1913, 295. 28 VÁMSZER 1962, 65. 29 Pozsony 2006,110. 30 Benes 1985,294. 384
