Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
A JUHÁSZÉV SZOKÁSAI Salló Szilárd Bevezető Jelen tanulmányban a naptári év néhány jeles napjához (Szent György, Orbán, Szent Mihály és Katalin) kapcsolódó juhászszokást vizsgálok. E jeles napokhoz kapcsolódó, juhászatra irányuló gazdasági események szervesen tagolják a naptári évet. Az események ideje a természet rendjéhez igazodik, hiszen csak a természet tavaszi megújulását követően - miután a legelők már megfelelő táplálékot biztosítanak az állatok számára - kerülhet sor a juhok legelőre való kihajtására. Az őszi behajtás is a természeti viszonyokhoz igazított: miután a hőmérséklet és a legelőviszonyok már nem kedveztek az állatok természetben történő tartásának, a pásztorok beterelték és gazdáikra bízták azokat. A juhtartó gazdák ezt követően a következő év tavaszáig istállózó tartással gondoskodtak állataikról. Eszerint a juhtartás rendje egy ciklikus időkeretbe szerveződik, amelyet alapvetően az évszakváltozás határoz meg. loan Augustin Goia az észak-nyugat erdélyi román juhászok tevékenységét évszakokhoz kötötten vizsgálta, továbbá a pásztorok nyári, illetve téli időszakban végzett napi munkáját napszakokra, sőt órákra lebontva is ismertette.1 Pozsony Ferenc írja, hogy az állattartó társadalmak ünnepi struktúrájukat az állatok életének olyan természetes fázisaihoz igazították, mint a szaporodás, elletés, behajtás.2 A Csíkmadarason napjainkig érvényben levő juhászeseményeknek fontos kapcsolatfenntartó funkciója van, ilyen alkalmakkor találkozási lehetőség kínálkozik azon juhtartó gazdák számára is, akik a mindennapokban ritkán találkoznak egymással. A juhászesemények közösségi jellege mégis visszaszorulóban van, ugyanis korábban a juhnyírás vagy a tejmérés a juhtartó gazdák teljes családja számára szórakozási alkalmat jelentett. Napjainkban ezeket a szokásokat már nem gyakorolják, így a juhtartással kapcsolatos események csupán a családfők, férfiak jelenlétére korlátozódnak, ennek következtében a családok részvételével lezajló zenés-táncos mulatságok helyét - az események zárásaként - elsősorban a férfiak italozása veszi át. A továbbiakban a juhtartás két fő eseményét, a juhok tavaszi kihajtásáx. és az őszi juhelhányást tárgyalom, ezeknek bemutatását kiegészítem az ezek közé ékelődő két köztes tevékenységgel, az őszöltetéssel és a téli takarmányozással, ugyanakkor kitérek két másik, ma már szokásból kiszoruló eseménynek, a tejmérésnek, és a juhnyírásnak az ismertetésére is. A két jelentősebb, ma is gyakorolt eseményt a szokásrendszer kódjai szerint tárgyalom, megfigyelve azt, hogy kik a szokásban részt vevő személyek, milyen szövegek hangzanak el az esemény kapcsán, kapcsolódnak-e a szokáshoz akusztikus, vizuális, tárgyi és kinezikus kódok, továbbá kitérek a szokás tér- és időhasználatának jellegzetességeire is. 1 Goia 2012, 79-99. 2 Pozsony 2006,235. A Csíki Székely Múzeum Évkönyveik. (2013), p. 381-398 381
