Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
SALLÓ SZILÁRD A juhok tavaszi kihajtása Elsőként a. juhok tavaszi kihajtását tárgyalom. 2010 áprilisában vettem részt a kihajtásban, ekkor résztvevő megfigyelőként a kihajtás összes mozzanatát végigkövettem, és egy részükben igyekeztem aktívan részt vállalni. Ugyanakkor fotókkal és videofelvételekkel is dokumentáltam a látottakat. Szabadfalvi József írja, hogy a juhokat tavasszal, rendszerint Szent György-napkor hajtották ki a határ kijelölt, rosszabb, más állatok számára nem vagy nehezen hasznosítható gyeplegelőire. Ekkor a fejőjuhokat és meddőket külön nyájakban helyezték el.3 K. Kovács László jegyzi meg, hogy a Borsa-völgyében a juhokat közvetlenül a hó elolvadása után hajtották ki. Eleinte esténként hazahajtották a jószágot, később azonban már a szabadban, a határban, a vetéseken éjszakáztak a juhokkal.4 Paládi-Kovács Attila a keleti palócok körében végzett kutatása alapján írja, hogy a jószág legelőre való kihajtása a tavasz nagy eseményei közé tartozott, gazdák és pásztorok a kihajtás napját az év fontos napjaként, valóságos ünnepként tartották számon.5 A Palkó Attila-Zsigmond József szerzőpáros Magyaróról írt monográfiájában említi, hogy a Szent György-napig a határban megengedett volt a legeltetés. Eddig az időpontig a gazdák külön legeltették juhaikat, ezt követően viszont a juhokat a havasi legelőre hajtották, így közössé vált a falu juhtartása.6 Nagy Ödön közli, hogy a Mezőségen a gazdák már április közepén összegyűjtötték juhaikat, és juhászokra bízták azokat. Mezőpaniton ezt a jelentkezés és az összeírás előzte meg. Mivel a faluban két juhnyáj és két juhász volt, ezért minden gazdának megvolt a választási lehetősége, hogy a kettő közül melyikhez adja juhait.7 Havadon a legelőre való végleges kiszállás többnyire április 25-én volt, ekkor került sor a seregbe adott juhok első fejésére, a béfejésre, amelyet a major a legelőn végzett a majorbíró és a bizottsági tagok jelenlétében.8 Kalotaszegen a juhnyáj ak legelőre való bocsátása ünnepélyes keretek között zajlott le, az összeadás május első felében történt, amikor a gazdák juhaikat a turmás ház udvarába hajtották, és próbafejésnek vetették alá azokat.9 Szabó Árpád Töhötöm magyarlónai kutatásai alapján írja, hogy tavasszal, amint az időjárás engedi, a gazdák kihajtják juhaikat a legelőre, ezzel megszabadulva a juhok ellátásának problémájától. Az első napokban a turma a falu határában található nyomásföldeken és kaszálókon legel.10 Kalotaszegen a tavaszi időszak egyik legfontosabb juhászati eseménye a bemérés, amely azért is jelentős, mert általa a közösség tagjai az ünnepléssel és a jogrend tradicionális megerősítésével saját életmodelljük érvényességét vélik igazolva látni.* 11 Kothencz Kelemen a magyarlapádi juhászszokásokkal kapcsolatban jegyzi meg, hogy a faluban a juhokat hajtották ki legkorábban a legelőkre, a kaszálókon és a fel nem szántott tarlóföldeken május közepéig legeltettek, ez idő alatt a juhász naponta hazahajtotta az állatokat a faluba.12 A juhok tavaszi kihajtásához számos mágikus eljárás társult, ezek a védelem és termékenység célját szolgálták. Szabó Árpád Töhötöm írja, hogy Kalotaszegen még a második világháború után is sokáig érvényben voltak olyan gonoszelhárító célú, tavaszi szokások, amelyek az állatok, a juhok első kihajtásához kötődtek.13 Kós Károly a negyvenes években szintén kalotaszegi, magyarvalkói adatokkal szolgál a juhok tavaszi kihajtásához kapcsolódó, mágikus eljárásokról. Eszerint a magyarvalkói gazdák szekérláncot tartanak a juhpajta ajtajában, és azon engedik át a juhokat, az udvarban 3 Szabadfalvi 2001, 713. 4 K. Kovács 2008,204. 5 Paládi-Kovács 2010,97. 6 Palkó, Zsigmond 1998, 51. 7 Nagy 1938,187. 8 Nagy 2002, 89. 9 Tamás 1995,96-97. 10 Szabó 1999,125. 11 Szabó 2002, 52. 12 Kothentz 2007,17. 13 Szabó 2001,18. 382
