Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
ahhoz, hogy a hagyományos gyümölcsfajták fokozatosan kiszoruljanak a termelésből, helyüket pedig újabb, az állam által támogatott, viszont az éghajlati körülményekhez nem alkalmazkodott ismeretlen gyümölcsök vegyék át. Az ötvenes évek elején és közepén Nagy-Tóth Ferenc még számos régi, őshonos tájfajtát és külföldről behozott, de a helyi éghajlati és talajfeltételekhez már régóta jól alkalmazkodott alma- és körtefajtát dokumentált az egykori Csík vármegye területén is. Az almák közül a Gyógyi piros fajtakörébe tartozó Őszi piros almát, a Gyergyó vidékén Bőr almaként ismert Blenheimi renetet, illetve a Barát almaként ismert Magyar tányér almát, a Tángyér almaként megnevezett Sándor cár (Aport) fajtának egy árnyéktűrőbb megjelenését sikerült leírni. Utóbbi sajátos ökotípusa a fajtának, s Erdély-szerte csak gyéren fordul elő. A Páris fajták alakkörébe tartozó almák közül a Piros zergő páris alma, és a Zergő páris alma fajták kerültek leírásra. Ezen kívül: Százszor édes alma, Szőlő alma, Üveges alma vagy Üveges poronyóalma, illetve az ehhez hasonló vagy ennek rokonsági körébe tartozó nevetlen almák, amelyből hat darabot dokumentált.234 A körték közül az Izambert körtével azonos ún. Csuszátlan körte, a Ződ körte, a Pirosas almakörte, a Csúcsos zöld (Névtelen) körte, a Vajas körte, a Kőkemény körte és a Fűszeres körte volt fellelhető a vidéken.235 E fajták nagyrészét sajnos a kor politikai-gazdasági vezetése fokozatosan szorította ki a termelésből. A kommunista párt a mezőgazdasági termés növelése, a termékek önköltségi árának csökkentése és a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében már az 1952. évi március 28.-i 428. számú határozatában előírta egyes kötelező szabályok (agrominimumok) alkalmazását. A határozat I. Szakaszának c.) bekezdésében foglalkozott a gyümölcstermesztésben elvégzendő kötelező munkákkal, mint amilyenek a szántás, a kapálás, a fák és a terület tisztítása, a hó összegyűjtése a gyümölcsfák körül, a rágcsálók elleni védekezés, az ültetés idejének helyes megválasztása stb. Mindezek végrehajtására a földművelésügyi minisztérium gyümölcstermesztési szabályokat (agrominimu- mokat) állított össze,236 amelyek alkalmazása minden gyümölcstermesztő állami, kollektív és egyéni gazdaságra kötelező érvénnyel bírt. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének első ún. ötéves terve kiemelten foglalkozott a gyümölcstermesztés kérdésével. Az első ötéves terv már nagy kiterjedésű gyümölcsfatelepítéseket irányozott elő s az ötvenes évek végétől sorra létesültek kisebb-nagyobb gyümölcsösök Csibán, Csíkszépvízen, Kászonújfaluban vagy Csíkmadéfalván (ld. 3. ábra). Szintén ekkor az ország területét tizenegy gyümölcstermesztési övezetre osztották fel. Az egykori Csík vármegye területén fekvő településeket - a Marosvásárhely és Székelyudvarhely környéki falvakkal együtt - azonban az V. Erdély Dél-Keleti dombvidéke övezetbe sorolták,237 így az említettektől határozottan eltérő éghajlattal rendelkező csík vármegyei vidék gyümölcsészetére lassú hanyatlás várt: amikor az új telepítések létesítésénél és a fajták megválasztásánál a gyümölcs- termesztők tájékoztatására az RNK Tudományos Akadémiája és a Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Minisztérium a végzett kutatások és tanulmányok alapján a természeti adottságok figyelem- bevételével összeállította a gyümölcsfajták rajonálási útmutatóját,238 csak a teljes V. övezetre jelölte ki a termesztésre ajánlott és államilag támogatott alapfajtákat, illetve a kiegészítő és kísérleti fajtákat;239 Csíkot és Gyergyót nem tartották fontosnak külön tárgyalni. A ’60-as években megjelent Pomologia Republicii Române (később Pomologia Republicii Socialiste România) című többkötetes szintézis is tanúsítja, hogy az ország más területein valóban szakszerűen elvégzett felmérések a gyergyói és csíki vidéket teljes mértékben kikerülték. Csupán a második kötetben említődik meg, hogy Csíkszereda _______A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... 234 Vö. Nagy-Tóth 1998. 235 VÖ. Uő. 2006. 236 RÖZLER 1953. 237 DOROGEANU ET AL. 1955, 45. 238 Uo., 46. 239 VÖ. Uo., 47-56. 371
