Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
fajszeretete, a csíki föld tökéletes ismerete és tisztalátása nagy segítségére van a megye gazdaközösségének. A Csíki Lapok 39. számában meggyőzően mutatja ki, hogy miért kell a csíki gazdának minél több gyümölcsfát ültetnie. Valósággal bántó és elszomorító, ha végig megyünk falvainkon, látjuk a sok apró gyermeket, a jómódú gazdákat, de sehol gyümölcsfát nem látunk, gyümölcsből sehol nem vehetünk és ilyent alig fogyasztanak. [...] A nyáron többször megfordultam Nagytusnádon és Tusnádfürdőn. Vagyonos birtokosok kellő számmal vannak. Rendkívül bántott [sic!], mikor jómódú atyafiságom körében nem került az egyébként dúsan megrakott asztalra egy gyümölcsös tál, mert sem a széles udvaron, sem a kertben egyetlen gyümölcsfát nem lehetett találni s ha néhol mégis láttam, az elhanyagolt, kitőrdelt, gondozatlan volt, jeléül annak a szégyenletes nemtörődömségnek, melylyel [sic!] kisgazdáink a gyümölcstermeléssel szemben viseltetnek. Még szomoritóbb képe volt a székely gazdák élhetetlenségének Tusnádfürdő, ahol a Budapestről és más városokból érkező fürdővendégek valósággal megrohanták az élelmiszerüzleteket, hogy beszerezhessék a megszokott mindennapi gyümölcsszükségletüket. Gyümölcs azonban nem volt s ha volt, éretlen és ehetetlen vadalmák voltak. [...] Csíkszeredái kétholdas kertünkben igen jelentékeny mennyiségű alma és körte termett. A gyümölcsös nem volt belterjesen művelve és gondozva. A dombon levő kertben a szembenlevő Hargita hideg szele állandóan érte a gyümölcsfákat. A többszáz véka, jórészben be nem érett almát mégis jól fel tudtuk használni. Naponként fogyasztottunk aszalva és megfőzve kompótnak, kitűnő volt almafánknak, almásbélesnek, sőt ennek a legjobb, mert e célra igazán kár volna Jonathán-almát használni. Az almatermés legnagyobb részét eladtuk, kisebb részét a pincékben jól elraktároztuk, karácsonykor a karácsonyfákat díszítettük és étkezéshez állandóan felhasználtuk. Tavasszal a pincékben a legkeményebb is annyira megszelídült, hogy nyersen is ehető volt. Mi május-junius hónapokban is jó álmát [sic!] ettünk, mert ezek a téli almák a nyáreleji időjárásban sem romlottak el, hanem megjavultak. [...] Sajnos, az újságcikkeket kevesen olvassák és ha olvassák, más napra már el is felejtik. Helyes és okos cselekedet volna, ha a Csikmegyei Gazdasági Egyesület vagy a vármegye vezetősége Szőke Mihállyal egy rövid kis tanulmányban összefoglaltatná a csíki okszerű gazdálkodás módjait és feltételeit. Kitanitaná a gazdákat, hogy milyen földbe mit és hogyan vessenek vagy ültessenek. Ez a kis könyv biztos vezető lenne a mező-, az erdő-, a kertgazdaságban, az állat- tenyésztésben, a baromfi- és a méhtenyésztésben. A méhtenyésztés kis kátéját talán Blénessy Károly is szívesen megírná. Mindezt természetesen a különleges csíki viszonyokra és éghajlatra alkalmazva. A könyvet a Gazdasági Egyesület vagy a vármegye (esetleg a vármegye magánjavai) ingyen vagy tobor- zóáron, fillérekért, önköltségen bocsájtaná a csíki gazdaközönség rendelkezésére. Helyes volna a kis könyvecskét matricáztatni, hogy 5-10 évenként újból és könnyen lehessen nagy példányszámban sokszorosítani. Az újságcikkek hatása nem maradandó. Kézzelfogható eredményei ritkán járnak. Belőlünk egy élet sokoldalú tapasztalata beszél. Hasznosítsuk a kiváló Szőke Mihályokban és Blénessy Károlyokban rejlő nagy értékeinket, amíg nem késő. Oly időket élünk, amikor gyors tettekre és nem ügyirattologatásokra van szükség.”219 Az egykori vármegye területén található falvakban a gyümölcstermesztés a 19. század végihez hasonló lendületet az ún. „kicsi magyar világ” idején, a negyvenes évek első felében látszott venni, amikoris a második bécsi döntés értelmében a vizsgált régió egy rövidebb ideig ismét az anyaországhoz csatolódott, s így a gyümölcstermesztés előmozdítása terén zajló állami kezdeményezésekbe is ismét bekapcsolódhatott. Ekkor rendezték be például Csíkszeredában a m. kir. földmívelésügyi minister fennhatósága alá tartozó mintegy negyven alsófokú állami téli gazdasági iskola egyikét,220 ahol - mint M. Kir. Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomásban - két éven át, heti 2-2 elméleti órában oktatták a Kertészet, szőlőművelés és borászat című tantárgy keretében a gyümölcstermesztést is az _______A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... 219 Tusnádi Élthes 1942,1. 220 Csíki 1941,122. 369
