Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
megoldást csak az 1895. évi VII. törvénycikk teremtett, amely elrendelte a nagyobbik székely körvasút megépítését.205 Az állam először a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Gyimes vasútvonal kiépítését rendelte el, s a Gyimesi szoroson átvezető vonal Magyarország legdrágábban épülő vonal- szakasza lett.206 A munkálatok csak 1896-ra érték el Sepsiszék felől Csík vármegye határát, s az állomást Csíkszeredában 1897-ben adták át.207 Ugyanezen évben kapcsolódott be a vasúti forgalomba Gyimes is.208 Az 1904. XIV. törvény elrendelte a székely körvasúiból még hiányzó, Madéfalvától Szászrégenig vezető szakasz kiépítését.209 A Gyergyói medencében 1905-ben indultak meg a munkálatok.210 Két évvel később adták át a Madéfalva-Gyergyószentmiklós szakaszt, majd 1908- ban indult a Déda-Gyergyószentmiklós szakasz kiépítése,211 amelyet egy év alatt sikerült befejezni,212 s ez azt is jelentette a helyiek számára, hogy a közlekedés gyorsabbá és olcsóbbá vált.213 Ennek köszönhetően hamar eltűntek a gyümölcsszállító szekeresek és tutajosok, s a termények szállítása már vasúton zajlott. Mivel azonban a külföldről behozott tetszetősebb, olcsóbb áruval szemben a helyi termelők nem vehették fel a versenyt, így a helyi gyümölcsfélék termesztése az első Világháború kitörése előtti években fokozatosan visszaszorulni látszott s a vármegye területe ismét a felvásárló szerepét vette magára. Erről egy adatközlőm a következőket mondta: Gyümölcsöt vásárolni Tecuci, Adjud, Focşani és Targu Ocna városokba jártak. Ez utóbbi magyar neve Aknavásárhely. A nagynéném emlékszik, hogy itt a piacon az emberek beszéltek magyarul, igaz törve a nyelvet. Ennek igen egyszerű a magyarázata. Csángók is éltek ott. Csoportosan utaztak, általában olyanok, akiknek vasúti alkalmazottként volt szabadjegye. Csicsóban kellett átszállni jövet-menet. Nem cseréltek terméket, hanem vásárolták a piacon. Nem házaknál, mert ott olcsó volt. Általában azt a gyümölcsöt vették, aminek az érési ideje volt: barackot, almát, sárgadinnyét is, de leginkább szilvát és szőlőt. Fonott utazókosarakban szállították. Padlizsánt is vettek kis mennyiségben, de az akkor nem volt olyan gyakran használt és kedvelt étel, mint most.214 A Monarchia idején a fürdőélet is fellendült Csík vármegyében. A fürdőtelepeken nyaraló vagy kezelésben részesülő megszálló vendégek a helyi kereskedők számára is fontos vásárlói réteget jelentettek. Tusnádfürdőről jegyezték fel például, hogy a fürdővendégek igényeinek kielégítésére „a kereskedők egy párszor rendeltek Szegedről, Kecskemétről és Debrecenből barackot, dinyét, cseresznyét”,215 melyet vasúton szállítottak. Törés-mozzanat és újabb lendület a pomológiában (Trianontól a „kicsi magyar világ” végéig) Az eddig felvázoltak alapján elmondható, hogy az egykori Csík vármegye területén a gyümölcstermesztés a 19-20. század fordulójára érte el virágkorát, kisebb hanyatlás csak a vasúthálózat kiépítése miatt következett be. Sajnos e gyors ütemű, ígéretes haladást a múlt század elején egy bő két évtizedig tartó nagyobb törés-mozzanat is utolelérte. Trianon Erdély gyümölcsé- szetének is idegen rendelkezést szabott, megváltoztatva haladásának irányát és eszmeiségét. Az anyaországtól való bő két évtizedes elszakadás a gyümölcstermesztés terén akkora sebet ejtett, hogy A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... 205 VII. törvénycikk. 1895. 206 Gidó 2005, 69. 207 Uo., 70. 208 Uo., 71. 209 XIV. törvénycikk. 1904. 210 GlDÓ 2005, 73. 211 Uo., 74. 212 Uo., 75. 213 TARISZNYÁS 1982/a, 16. 214 Saját gyűjtés. 2013, Sepsiszentgyörgy. 215 Tusnádi Élthes 1942,1. 367
