Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT sovány és a művelhető föld csekély, úgyhogy csak a vasszorgalom tudott valamit tenyészteni, rozs, búza és zab jól terem, de már a törökbúza (tengeri) nem érik meg, gyümölcsfák, a hideg szelek miatt, csak csenevésznek.” - írja.113 Tíz évvel A Székelyföld leírásának megjelenése után Kozma Ferenc is hasonlóképpen rövidre kívánta zárni az e vármegye területén dokumentálható gyümölcstermesztési hagyományok bemutatását: „Csíkmegye égalja sem a fának, sem a gyümölcsnek nem kedvez.”114 A Csíkban, Gyergyóban, Gyimesekben és kászoni falvakban kialakult gyümölcsfelvásárlást, vagy cserekereskedelmet mindezek alapján tehát egy olyan gazdasági cselekvésként értelmezhetjük, ahol az eltérő ökológiai környezetben élő, de a legalapvetőbb szükségletükben hasonló igényű embercsoportok között jön létre egy kapcsolat s ennek kialakulását és hosszú távú fenntarthatóságát a különbségek kiegészülésének, a hiányok pótlásának igénye eredményezi. Míg a gyűjtögetésből származó vadgyümölcsök értékesítése ritkán lépte át a települések, s szinte soha sem a régió határát, addig a termesztett gyümölcsfélék folyamatosan nagy utakat tettek meg két - környezeti-ökológiai, gazdasági, mentalitásbeli stb. téren - különbségeket mutató régió, az egykori Csík vármegye területe és a gyümölcstermőnek tartott vidékek (Moldva, Udvarhely, Kis-Küküllő mente, Szászföld stb.) között. E gazdasági folyamatban, a gyümölcs vonatkozásában az általam vizsgált vidék sokáig egyértelműen csak a felvásárló, fogyasztó szerepét tölthette be115 s a piacon kialakuló versenyhelyzetben korábban felhalmozott hátrányát napjainkig sem tudta ledolgozni. Amikor 1839-ben Gyergyóról írt közleményében Szentiványi Mihály a növénytermesztés színvonalát tárgyalta, a gyümölcskultúra kapcsán a következőket mondta: „[...] szőlőről szó sem lehet.116 Gyümölcs és virágkerteik igen oly arányban állanak az egészben, mint másutt az üvegházak [...]. Ezen cikkekkel Maros és Udvarhely székek látják el, de szúköcskén, bár nagyon kelendők, sőt nyereségesek.”117 Sükőből cseresznye, Oroszhegyről szilva, Makfalváról alma és szőlő érkezett szekereken nagy mennyiségben e térségbe. Az oroszhegyi szilvások szekereikkel szeptember elején kezdték járni a csíki és gyergyói falvakat,118 a makfalviak almájukkal rendszerint októberben, novemberben keltek útra.119 Tusnádi Elthes Gyula egy helyen a következőképpen emlékezett vissza a szilvásszekerek megérkezésére: „A gyermeknek természetes vágya a gyümölcs. Mikor szeptemberben az udvarhelymegyei székelyek gyékényes szekerei megjelentek a csíksomlyói gimnázium előtt, a diáksereg örömében megrohanta a szilvásszekereket, amelyekről két krajcárért mérték ki a jó besztercei har- gasmagu szilvát.”120 Természetesen nem csak székelyek vették ki részüket a gyümölcskereskedelemből. Csík vidékét gyengébb minőségű almával például szászok is ellátták.121 Bár megjelenésük bő fél évezreddel későbbre tehető Erdélyben, mint a szászoké, mégsem hagyhatjuk ki a felsorolásból az örmény kereskedők rétegét sem, akik a szászokéhoz hasonló, sajátos szerepet játszottak az ország gazdasági, társadalmi, egyházi és kulturális életében s Csík vármegye területén a gyümölcsáru mozgását is ellenőrizésük alatt kívánták tartani. Jelenlétük vizsgálatunk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolandó. A 17. század második felében Moldvából menekülő örmény csoportok Erdélybe érkezve négy településen alkottak jelentősebb közösséget, amely közül kettő az egykori Csík vármegye területére esett. Egy csoportjuk a 113 Orbán 1869, 27-28. 114 Kozma 1879,206. 115 Kozma 1879,205. 116 Ez nem jelenti természetesen azt, hogy meghonosításával ne kísérleteznének egy-egy faluban. Általában dísznövényként, házak fala mellé ültetik (például Gyimesekben: Rab ET AL. 1981, 33). Ennek ellenére napjainkban szinte minden településen megszervezik a „hagyományos” szüreti bálokat. 1,7 Garda 2007/c, 328-329. 118 VASS 2008, 177. 119 Saját gyűjtés. 2013, Makfalva. 120 Tusnádi Élthes 1942,1. 121 Kozma 1879,205. 358
