Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Kivel megesküdtünk most a szent oltáron. Itt van az újonnan megszentelt gyűrűje, Szívük összeolvadt a szent esküvőben, Érte fogok élni, el nem fogom hagyni, Ezen kívül pedig úgy lesz gondom rája, Hogy élhessünk együtt csendes boldogságban. Köszöntők Étel előtt Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából, követek küldettek hozzátok Szittyából. Utánam érkeznek megterhelt tevéim, majd előkerülnek pompás étkeim. Az első tál étel lesz bagolynyerítés, utána érkezik nagy kemencenyögés. Csirkeordítás meg borjúköhögés, végre megérkezik üres szekér-zörgés. Sült pecsenye helyett a nagy fejsze foka, háromszáz esztendős kerekeknek apja. No, most nem tréfálok, megyek a konyhára, sok jó eledel drága illatára. Visszajövök, ha előbb nem, augusztus 23-ra. Más Első egy nagy-nagy kocsizörgés, a második egy hat-hét esztendős kövér borjúbőgés a harmadik egy tál csirkeordítás, utána jő tök sülve-főve, fokhagymamártás százféle, két vaddisznónak agyara, egy jó nagy fejsze foka jól megfőzve, a kedves násznagy úr válogathat belőle. Kívánok széles jó étvágyat. Hozom a kakast is az ő tarajával, Ne kakaskodjon többet a szomszéd tyúkjával. Asztal feltálaláskor Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Kés, villa, tányér kanállal ékesítve. Ami tőlem telik, én mindent megteszek, Hogy panasz ne üsse meg fülemet. Pálinkára Halljunk szót uraim, asszonyok és lányok, Míg a pálinkáról valamit dumálok. Finom egy ital ez, nem tudom, ki főzte, Hogy ily hatásosan reá kente-fente. Például itt is a lakodalomban elétolta magát, Ezzel kezdődik meg a nászi vacsoránk. De ha nem vigyázunk, úgy elbánik velünk, Hogy a vacsorához nem igen lesz kedvünk. Ha keresztség történik, mindjárt megjelenik, Nélküle keresztség nem is történhetik. A múltkor egy helyen megkínáltak vele, Egy-két pohárral felhajtottam belőle. És még mind kínáltak, hogy csak igyam- igyam, S hát kezd ellágyulni fent a horgasinam. Szemeim szép lassan elhomályosodtak, Ajkaim szólni alig-alig tudtak. Az eszem sem volt meg a maga rendjén, És így nem csoda, ha a sárt megkeresem. De másnap volt is igen fontos dolgom, Míg a nadrágomból a sárt kipucoltam. Szégyelltem magam, mikor újságolták, Hogy mint egy vaddisznó, úgy fújtam a nótát. De ha már itt is elembe tolta magát, Megfogok egy kis teli pohárkát, Kiiszom az új pár áldott örömére, És az üveget viszem a pincébe. Leves előtt íme itt a leves, az étkek alapja. Násznagy úr a példát tudom, megmutatja. Ezen jó levesből vessék meg az ágyat, szívemből kívánok igen jó étvágyat! Más Kedves vendégek, kis csendet kérek! Hozom a levest, megfőtt már a laska, Tessék, ne várjanak kínáltatására. Vegyék el kezemből ezt a forró tálat, Amit már a kezem alig állhat. 336
