Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Művészettörténet - Szabó András: A csíkszeredai képzőművészeti élet kezdetei
X amit krónikás eleink és kortársaink papírra vetettek ezzel a számunkra nagy harmóniával rendelkező művészeti tevékenységgel kapcsolatban. Ez az egység, ez az eurhytmia - itthon, akárcsak biológiai és művészeti létünk nagy kiterjedésű nemzetterében is -, magányos alkotók, művészcsoportosulások és művésztelepek hagyatékából áll össze. Szerves részei egyszerre képviselnek megannyi irányzatot, szemléletet, csapatmunkát, egyediséget és - többnyire - egy generációs művészi lelkületűk) érzékenységéből származó spirituális jelleget. E mozaikdarabok egyike az önmagában is mozaikszerű Csíkszeredái képzőművészeti élet, amelynek pontos kezdete - hivatalosan - 1939-re tehető, ugyanis bár több alkalommal megtörtént, véglegesen mégis csak ebben az esztendőben vált Zsögöd Csíkszereda rézévé. Azelőtt, a városban csak alkalmi kiállítások voltak, folyamatos művészi alkotómunka nem létezett. De igen, Zsögödben, amely akkor kezdődött, midőn budapesti és kecskeméti tanulóévei abbahagyásával Nagy Imre hazatért a még önálló községként létező szülőfaluba. Igaz ugyan, hogy az ő alkotótevékenységét több csíki származású művész is megelőzte, vagy kortársként ugyanabban az időszakban alkotott vele: Nagy István,62 Szopos Sándor, Márton Ferenc, Hankó János, dr. Orbán József. De a felsoroltak valamennyien, máshol teremtették meg a maguk életművét. Nagy Imre volt tehát az első igazi csíki (Csíkszeredái) alkotóművész. A 20. század elején, a korabeli csíki ösztöndíj osztó elöljáróság részéről fűződött némi remény Nagy István, Szopos Sándor és Márton Ferenc honi művészi jövendőjéhez. Sőt, 1912-ben, a Csíki Lapoknak (p szerzői jelzetű cikke már a Csíki székely festőiskola fogalmát is taglalja, amelyet Banner Zoltán 1990 után - ezek szerint ismételten - vitt be a művészettörténeti köztudatba. Elméletét az 1921-ben jelentkező Erdélyi Művészeti Társulat63 64 elveire, valamint a székelység templomfestő, oltárkészítő iskoláira, illetőleg a „triász” Nagy István-Márton Ferenc-Nagy Imre (Szopos Sándor miért maradt ki?) alkotótevékenysége nyomán, spontán módon kialakult művészeti tevékenységére hivatkozva gondol megalapozottnak. És példáikkal - immár közösségi értékelésként - emeli ki a nyomukban felbukkanó jelenséget, amely szerint - közösségi megfogalmazásban -, „a csíki festők fedezik fel a két világháború közötti korszak köztudata számára a földszagú, az elemekkel küzdő, a valóságos, a munkába- létküzdelembe beleszikkadt ember témáját.,M Elméletéről 2006. augusztus 5-én, a zsögödi Nagy Imre Képtárban - a mester halálának 30. évfordulóján rendezett tudományos konferencia alkalmával -,65 részletes előadást tartott, amelynek szövegét a fejezetvégi szöveggyűjteményben olvashatják.66 Visszatérve az említett Csíki Lapok-cőskhez, amelynek keltezési ideje még a dualizmus67 szabadelvű korszakának már-már hanyatló időszakára esett, ami többek között a nemzeti érzületek megerősödésének is kedvezett, tehát nem véletlenül írta (p) a következőket: ,yA modem élet forgatagában ma-holnap elvész a magyar nemzeti sajátosság. Rohanva rohanunk előre minden téren. Fejlődésünk azonban nem tart helyes lépést. Az irodalom a festészet meghaladja más kulturális haladásunk fokát. Gazdasági életünk pedig csak hátul kullog nemzeti életünk tényezői között. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy minden téren egyszerre és egyforma erővel lépjünk fel. Innen áll elé eztán az a nagy egyenetlenség mely észlelhető például manapság az analfabéták nagy százaléka és a magyar festészet európai sikerei között. [...] Képzőművészetünk iránya ma már annyira modern, hogy már-már nélkülözi a faji sajátosságokat. Az általános művészit - pedig csak nemzeti jellegünk kidomborításával érhetjük el. ” Példaként a szerző, Szinyei Merse Pálnak az utóbbi öt esztendőben tapasztalható „tüneményes glonfikációját’említi, abban reménykedve, hogy hatása az ultramodern művészeket is gondolkodóba ejti majd. Majd ______________________A CSÍKSZEREDA! KEPZOMUVESZETI ELET KEZDETEI 62 Csíkszeredának több Nagy Istvánja is volt. A festőn kívül a legjelentősebb Nagy István hegedűművész és zeneszerző. 63 Collegium Artificum Transilvanicorum. Emil Isac ötlete nyomán Thorma János és Aurel Popp szervezték ezzel a névvel a nyolcvannál is több résztvevőt számláló kiállítást. 64 Banner 1990,38-40. 65 Résztvevők: Banner Zoltán, Gazda József, dr. Pogány Gábor, Szabó András. 66 Banner 2007. 67 1867-1918, a kiegyezéstől az első világháború végéig. 281
