Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Művészettörténet - Szabó András: A csíkszeredai képzőművészeti élet kezdetei
SZABÓ ANDRÁS három, számára fontos kérdéssel folytatja gondolatmenetét: „... elég-e összetett kezekkel várnunk nekünk székelyeknek a nemzeti stylus kialakulását? Nem kell-e e harcba belevinnünk faji tulajdonságunkat, energiánkat, tiszta reális látásunkat? Népművészeti kincsekben oly gazdag Székelyföld, ne lehetne hatással a magyar képzőművészetekre E kérdések feltevését követően pedig a nagybányai, gödöllői és kecskeméti festőiskolák mintájára - pedig azok nem regionális jellegre alapozott, hanem művészeti elvekre szerveződött csoportosulások voltak javaslatot tesz egy szervezett keretűnek szánt „Csíki székely festőiskola” létrehozására. Indoklása: „honi művészetünknek honi gyökereit megerősítsük, és a székely népművészet az őt méltón megillető helyét elfoglalja”. És (p) kritikával illeti azt az ösztöndíjrendszert, amelynek támogatását mindhárom fentebb megnevezett festőnk igénybe vette:68 69 ez ösztöndíjak csak éppen arra voltak elegendők, hogy a legkezdetlegesebb kiképzést megadják - és aztán az akadémia elvégzése után - mikor leginkább lettek volna rá utalva - elengedje őket kenyeret keresni. ” De nem áll meg a kritika szintjén, hanem felhívással, javaslattal és figyelmeztetéssel is szolgált: e nemzedéket itthon nekünk kell felnevelnünk. Egészen a nagybányai vagy kecskeméti mintára. Építsen a vármegye négy-öt családi házat, telepítsen ide festőművészeket, kik ingyen lakást és minden tanítvány után bizonyos évi járadékot kapnak. [...] Ha Csíkvármegye megelőzi ennek felállításával, a Székelyföld más helyeit, akkor az ő nevéhez és munkásságához fog fűződni az a siker és a sikerek után a hatás, melyet a „Csíki székely festőiskola” nemzeti művészetünkre gyakorolni fog.5169 A felvetett témának volt ugyan folytatása, de megoldására soha sem került sor. Egy későbbi, jegyzet nélküli Csiki Lapok-cikkbcA megtudható, hogy „az ország igen sok tekintélyes sajtóorgánuma nagy lelkesedéssel és rokonszenvvel fogadta az abban megpendített eszmét,” amely azt is jelentheti, hogy nemcsak itthon olvasták honi lapunkat. A cikk tanúsága szerint ez ügyben az ország több részéből is megkeresés érkezett a szerkesztőségbe, és a témával sok fővárosi napilap is foglalkozott. Ellenben egy korábbi lapszám szerint, tíz budapesti lapszerkesztő járt a Székelyföldön. Valószínűnek tartom, hogy ittlétük idején, nem pedig a csíki újságnak a fővárosban való olvasásakor szereztek alaposabb tudomást a felvetett kérdésről. A nyomaték kedvéért a (^-álnévvel jelölt cikk a Pesti Hírlapot idézi, amely múlt időben fogalmaz, mintha már befejezett tényről beszélne: „Festőiskola a Székelyföldön. Kulturális, művészeti és az egész Erdély magyarságát, de leginkább a Székelyföldet érdeklő mozgalom keletkezett Csíkmegyében. Az a célja, hogy Csíkszeredán a Székelyföld ezen festői motívumokban gazdag pontján, festőiskolát alapítsanak és a megye anyagi hozzájárulásával lehetővé tegyék egy művésztelep létesítését. [..JA megye eddig is anyagilag mindig támogatta a művészi hajlandóságú fiait, de erre az ösztöndíjat igen kevesen vették idáig igénybe. És ezek a művészek dolgoztak, de nem otthon. [...] De ha meglesz a festőiskola, ott fognak dolgozni a művészek, a növendékek is és a mesterek s a budapesti tárlatokon csodálni fogják Erdély természeti szépségeit. [...] A székelyföldi festőiskola ügyét a fővárosi képzőművészeti egyesületek is pártfogásukba kellene vegyék és legalább erkölcsi hozzájárulásokról biztosítaniuk kell a mozgalom vezetőit. ”70 Végül is ennyi történt csak... Visszatérve (p) cikkéhez, nem véletlen alapgondolata és hangvétele. Egyrészt, mert „ebben az időben a székely urak lenézték a piktorokat, és nem tartották komoly értéknek a »pingálást«. “71 Ennek ellenére, a Csíki Magánjavak Egyesület (CSME) nyitottabb vezetősége mégis tanulmányi ösztöndíjban részesítette mindhármukat (azaz négy művészünket), és sok más érdeklődési körű személyt. Másrészt, magától az egyesület elnökétől, Tivai Nagy Imrétől tudjuk, hogy „... alig került ki székely diplomás ember, aki nem a Csíki Magánjavak Egyesülete ösztöndíjának a segítségével tanult volna”, valamint még azt is, hogy a Magánjavak segítségével „... száz meg száz tehetséges ifjút képeztünk évenként a főiskolákon, kiknek 68 Hozzájuk sorolja a gyergyószárhegyi származású, akkor hivatalosan Csík megyei Siklódy Lőrinc szobrászt is. 69 Csíki Lapok 1912/ a. 70 Csíki Lapok 1912/ b. 71 Tusnádi Élthes 1940,16. 282
