Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
Szentmártoni György, a nagyobb kancellária írnoka Báthori Gábortól 1612. augusztus 16-án nyert címeres levelében a következő személyeknek is kérte a cím és rang viselésének jogát: testvére és annak fiai (János, Balázs és Bálint), apáról való testvérei (Tamás és András), anyjáról való testvérei (Gál és Ferenc) és annak vérrokonaira, jánosfalvi László Lőrinc és Pál, lokodi Demjén Tamás és Istvánra, akik ugyan addig is nemesek voltak, de szükségesnek tartották újranemesítésüket. Ezáltal bővíthették tovább a már meglévő címerüket a hármas halmon, koronán nyugvó, kezében írótollat tartó fél karral.25 Szentmártoni György armálisa tehát összesen 10 fő nemesítésére vonatkozott. Vásárhelyi Gergely pap, jezsuita író közbenjárására pedig testvére, Mészáros Bálint, valamint testvérhúga, Mészáros Kata jutott nemességhez és címer viseléséhez.26 A fejedelem által jóváhagyott armális valóságos értékét az országgyűlésen történő kihirdetést követően került sor. Homoródalmási Kovács Péter, a nagyobb kancellária írnoka armálisát Bethlen Gábortól 1628. június 7-én nyerte, de a kihirdetésre csaknem egy évet kellett várnia, amikor 1629. április 23-án, a Gyulafehérváron tartott országgyűlésen Fráter István ítélőmester azt kihirdette. A Székelyföldön, „hazájában,” pontosabban Udvarhelyen néhány hónap elteltével, augusztus 6-án tartott közgyűlésen kerülhetett majd csak sor arra, hogy azt a főkirálybíró, az alkapitány és az alkirálybíró jelenlétében közhírré tegyék.27 A kászonimpérfalvi Csulak György címerlevelét 1633. március 29-én nyerte el, melyet még abban az évben tartott országgyűlésen Cseffei László jegyző terjesztett elő. Ám a végső kihirdetésre neki is várnia kellett. Arra később, 1636. május 17-én kerülhetett sor, amikor Csíkszékben Petki János főkapitány előtt levelét ismét felolvasták.28 így tehát a folyamat végét, amely időben, mint láttuk, elhúzódhatott, az adományozott lakóhelyén, az illetékes szék közgyűlésén való bemutatásával és kihirdetésével ért véget. Akkor és ott (is), amennyiben senki nem tiltakozott ellene, került majd sor a kérelmezőnek az igazi, valóságos nemesek sorába való bejutás pillanatára. A kihirdetés a hivatali főfunkcionárius feladata volt. Szeredai alias Bán Mihály armálisát 1608. január 31-én a Marosvásárhelyen tartott közgyűlésen szentháromsági Szeredai András, Marosszék hites jegyzője hirdette ki.29 Benkő Balázs, a fejedelemi törvényszék írnoka, hites jegyzőjének oklevelét 1619. március 18-án Maksán, a háromszéki közgyűlésen, Vas Pál Kézdiszék jegyzője hirdette ki.30 Tíz esztendő elteltével továbbra is Vas Pál Kézdiszék jegyzőjére hárult rá a feladat, hogy a Maksán tartott gyűlésen, ezúttal Kelemen György Deák kancellárista armálisát tétesse hírré.31 Könczei Ferenc szolgabíró armálisát 1633. április 11-én, az ugyancsak Maksán tartott közgyűlésen, de azt már Dániel Mihály, valamint Nemes Tamás előtt tették közzé.32 A kihirdetés procedúrája ezzel véget is ért, kivéve, ha nem talált ellenvetőre, ahogyan történt az vargyasi Kosa János Deákkal, akinek, amikor Brandenburgi Katalintól nyert nemességét, címer viselésének jogát 1631. június 28-án a gyulafehérvári országgyűlésen Thoroczkay Mihály ítélőmester kihirdette, ellene földije, vargyasi Dániel Mihály a fejedelemasszony udvari marsallja emelte fel szavát, igaz nem sok eredménnyel.33 Az armális levelek elsősorban jogbiztosító okiratok, ugyanakkor művészi értékkel is bírnak. Míg szövegükben a korabeli társadalmi normák egy sajátságos jogi vonatkozását, a rangemelést rögzítették, addig az oklevélre festett, rajzolt címerképpel, a díszes iniciálékkal és a szebbnél-szebb szegélydíszekkel hűséges tolmácsolói, ékes bizonyítékai, a kor művészeti szellemének és színvoA SZÉKELYEKNEKÍRÁSTUDÁSSAL-MŰVELTSÉGGEL SZERZETT CÍMERES ... 25 Uo., 78. dók. 26 Uo., 19. dók. 27 Uo., 143. dók. 28 Uo., 192. dók. 29 Uo., 37. dók. 30 Uo., 93. dók. 31 Uo., 141. dók. 32 Uo., 181. dók. 33 Uo., 162. dók.; Gyárfás 1909,108,109. 249
