Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
TÜDŐS S. KINGA nalának. Az oklevél szövegében fogalmazott rangemelésre vonatkozó adomány megnevezése mellett az engedélyezett címer leírását is mellékelték. Ennek alapján készítették el az okirat felső jobb sarkában elhelyezett címert, amely egyetlen képbe sűrítve „meséli el” az írás-olvasást nem ismerők számára is az adományozott érdemeit. A következőkben röviden érdemes áttekinteni azoknak az armálisoknak a címerképeit, amelyeket a levélkérők műveltségükkel érdemelték ki a fejedelemtől. Bemutatásukhoz forrásként, mint azt már említettük, Pálmay József és Sándor Imre gyűjteményében található címerképeket használtuk fel. Előre bocsátjuk, hogy nem heraldikai szempontú vizsgálódásra törekszünk, a rajzolt másolatok alapján nem is végezhetnénk el. Azoknak leginkább a társadalomtörténetre vonatkozó jelzéseit, értékhordozó formarendszereit, eszközeit próbáljuk összesíteni. A címerek képi ábrázolásának alapját a való világ: táj, személy, élővilág, virág-növény és a kozmosz (csillag, hold) képezték. Az ábrázoltak hierarchiája szerint megkülönböztetünk fő, valamint másodlagos címerképeket, amelyek fontossági sorrendjét az oklevél szövege írja elő. A címerképet a fő címermotívum határozza meg. Az ehhez kapcsolódó, például foglalkozásra utaló tárgyak, az ún. másodlagos címerképek. Esetünkben az írástudás egyértelmű jelzéseként a címer mezejében az írótoll (lúd, darutoll, írónád), valamint az írástudás mellett a műveltséget is szimbolizáló könyv jelenik meg. A képi ábrázolások sajátos írásmódjához, világához tartoznak a többnyire jelentés nélkül, ornamenttális díszítőelemként megjelenő növények-virágok, ritkábban a madár. A leggyakrabban használt, foglalkozást jelentő másodlagos attribútum az írótoll, amely a fő címerképet alkotó, úgymond természetes állatfigurával társítva jelenik meg. A címerképek leggyakoribb állatfigurái a madárvilágból származnak, egyik vagy másik lábukban, csőrükben írótollat tartva. E figura néhol a sisakdíszen is megismétlődik. A reneszánsz, majd a barokk emblematika egyik legnépszerűbb ikonográfiái típusa, a csőrében vagy lábában írótollat tartó őrdaru (grus vigilans), amely karmai között néhol követ tart. A daru, az éberség szimbóluma, ha elalszik a lábában tartott követ kiejtve, felébred. A szárhegyi Fylep Mihály címerén a kék mezőben felemelt jobb lábában követ, csőrében írótollat tartó daru látható.34 A Gödri család címerén a lábában követ tartó daru a sisakdíszen tűnik elő, az írótollat viszont a címerkép főalakja a kékruhás magyar vitéz tartja kezében.35 Más esetben, a daru lábában tartott kő ugyan hiányzik, de jelen van az írótoll. A lécfalvi Gyárfás család címerének osztott, felső mezejében, hármas halmon álló daru (grus) ezúttal csupán tollat tart a felemelt jobb lábában.36 A daru ábrázolásáról elmondhatjuk, hogy a többnyire az írástudást szimbolizáló címerképeken jelenik meg. A maksai Benkő Balázs hites jegyző fő címerképe a lábában pálmaágat tartó hattyú (cygnus).37 A kézdiszentléleki Hódor család címeres levelén „tollainak természetes színében megfestett hattyú” felemelt jobb lábában írótollat. A csőrében pecsétgyűrűvel ábrázolt hattyú a címernyerő különleges pályafutásának jelképe, hiszen, mint azt az oklevelében is említik, a fejedelemasszony Lónyai Anna személyes „pecsétgyűrű őrzője” volt.38 Ritkábban ábrázolt a galamb valamint a sas. A Gidófalvi másként Kövér István címerképén, egy sziklán álló koronás sas háta mögül előnyúló piros mezű kar kezében írótoll. Ezen a címeren a sas figurája a sisakdíszen megismétlődik.39 A felcsernátoni Kelemen György deák címerképén, az egyik lábán álló strucc madár (strutio) emelt jobbjában írótoll, bal lábában kard látható.40 Az erdélyi heraldikának kedvelt állatfigurája, az ágaskodó oroszlán a harc szimbóluma, amely egyik vagy másik mancsában írótollat tart. Eltérően a nyugat európai divattól, ahol az oroszlánt 34 MNLOL, F7, nr.66. 35 PÁLMAY 2000, 181. 36 Uo., 186, 191. 37 SÁNDOR 1910, 93. dók. 38 Az oklevél eredetije: MNLOL, F 21, H 4. 39 PÁLMAY 2000, 178. 40 SÁNDOR 1910, 141. dók. 250
