Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
A SZÉKELYEKNEK ÍRÁSTUDÁSSAL-MŰVELTSÉGGEL SZERZETT CÍMERES LEVELEI A 16-17. SZÁZADBAN1 Tüdős S. Kinga A koraújkori erdélyiek rangemelést igazoló címeres oklevelet, az ún. armálist, elsősorban kiváló harci cselekedeteik, különleges katonai szolgálataik elismeréseként nyerhettek. Az okleveleken szereplő címerképek többségének fő címermotívuma a katonai öltözetet viselő főalak, különböző harci eszközzel, fegyverrel: kard, tőr, lándzsa, buzogány, majd később puskával ábrázolva. Végül se- szeri se-száma a kivont kardot, hegyes tört, ritkábban puskát tartó emberi fél karnak a „törökkori heraldika talán legjellegzetesebb címerképéneka katonaöltönyben lovát délcegen megülő harcba induló, vagy onnét épp hazatérő, immár nemességre emelt katona alakját ábrázoló címerképeknek. A 16., még inkább a 17. században, a hadviselésben elért érdemek elismeréseként szerzett címeres levelek mellett, más, elsősorban a foglalkozással, mesterséggel kiérdemelt oklevelek is megjelentek, mint például: szakácsmester, kertész, cserépkészítő, szabómester vagy épp a műveltséget-tudást méltányoló adománylevelek. Dolgozatunk a fejedelemségkorban élők írástudás-műveltséggel érdemeket szerzett armalistákkal és címeres leveleikkel foglalkozik. Pontosabban közülük is azoknak a csoportjával, akik a székely székek valamelyikében éltek vagy onnan származtak. Történetírásunk számára ezen írástudásműveltséggel szerzett címeres levelek számbavétele már azért is érdemes, mert ékes bizonyítéka a Székelyföldön kibontakozó, írástudással szerzett érdemek elismerésének a nemzeti fejedelmek korában. A székelyeknek adományozott fejedelemkori címeres oklevelek, közelről sem teljes számbavétele alapján kiderült, hogy a 16., még inkább a 17. századi katonai jellegű erdélyi társadalomban a hadi cselekedettel kiérdemelt armális levéllel rendelkezőket számban, az írnoki és papi pályán tevékenykedők követték. Ezt igazolja Gyulai Éva felmérése. Adatai alapján az Erdélyi Királyi Könyvekben szereplő kb. 250 Bocskai-armalisták közül, legtöbben, azaz 66 írnok és 39 pap nyert érdemei elismeréseként címert és nemességet.1 2 3 Címerükön foglalkozásukra utaló attribútumok félreismerhetetlen: az írnokok legfőbb jelképe a „penna scriptoria,” azaz írótoll, míg a papoknak, tanítóknak címerképein többnyire könyvet, Bibliát, tekercset ábrázoltak. Az írástudással-műveltséggel kiérdemelt címeres levelek tanulmányozásához forrásként két olyan gyűjteményt használtunk, amelyekben az armális levelek címerrajzai is megtalálhatók. Az egyik Pálmay József Háromszék és Udvarhely vármegye nemes családjait bemutató munkája (1901— 1906), amelyben vármegyénként 165, illetve 92 székelyföldi címermásolatot is közöl.4 Rajzait lécfalvi Gyárfás Győző királyi főmérnök és Gyárfás Jenő festőművész készítette. 1 E tanulmány fejedelemkori székelység armális levelei” című nagyobb terjedelmű kézirat része. 2 Gyulai 2005,23. 3 Uo., 29, 32. 4 PÁLMAY 2000; PÁLMAY 2003. Megjegyezzük, hogy a Maros-Torda kötetben egyetlen erre vonatkozó címerképet sem találtunk. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 245-270 245
