Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
TÜDŐS S. KINGA A másik gyűjtemény Sándor Imre Czimerlevelek (1910) c. műve, amely 291 darab erdélyi armális címerképét mutatja be.5 A címerrajzokat Köpeczi Sebestyén József, a korának jó nevű, elismert címerfestője rekonstruálta. Nem célunk elemezni a művészek, rajzolók munkáit. Arról csupán annyit jegyzünk meg, hogy bár mindannyian ragaszkodtak a címerleírások szabályaihoz, a Gyárfások által készített címerképek egyszerűbb változatra törekvő, néhol naiv rajzolata a szembetűnő. Köpeczi Sebestyén József rajzaira pedig a részleteket is pontosan rögzítő, a címerképírásba jártas vonalvezetéssel, barokkos bőséggel díszített képek a jellemzők. E két forrás anyagát utólag a Magyar Országos Levéltárban végzett esetleges gyűjtés eredményeként előkerült néhány eredeti armálisról készített felvétellel is kiegészítettük.6 7 Az itt bemutatásra kerülő armálisok mennyiségét illetően előre bocsátjuk, ezek csupán egy töredékét képezik a nemzeti fejedelmek által kibocsátott címeres leveleinknek, amelyeket az írástudásukkal-műveltségükkel kiérdemelt korabeli székelyföldieknek adományoztak. Ezért feldolgozásunk eredményeit adaléknak tekintjük egy remélhetőleg majdan elkészülő általános ikonográfiái és társadalomtörténeti szempontú megfigyelés jelenségeinek feltárásához. Az írástudás-műveltség révén szerzett címeres levelek tulajdonosai többségében két foglalkozáskörből kerültek ki, volt, aki az egyház és a mellette működő iskola szolgálatában tevékenykedett, mások pedig a fejedelmi kormányzat központi végrehajtó szervének, a kisebb- és nagyobb kancellárián dolgozó írnokai közé tartoztak. Az írástudást művelők, az abból élni tudók, elsősorban a fejedelmi államszerv legfontosabb részlegén, az erdélyi kancellárián végeztek kiemelkedő tevékenységet. írnokként ők foglalták írásba a fejedelem parancsait, vetették papírra, pergamenre a kiváltságlevelek szövegét. Majd a katolikus egyház hiteleshelyei (Várad, Gyulafehérvár, Kolozsmonostor) működésének meggyengítése után e funkció is a kancellária hatáskörébe kerülve, számtalan hétköznapi oklevél: végzések, magánügyi okiratok, végrendeletek, armális levelek megírásában, átírásában is szükség volt munkájukra. Ezáltal kínálkozott alkalom érvényesülésükre, előbbre jutásukra a fejedelmi hatalom gépezetén belül, s jutott/juthatott különlegesen fontos szerephez egy-egy ember életében az írástudás. Az erdélyi kancellária belföldi hivatali ügyvitele Báthori István óta, bár magyar nyelven történt, de a jogbiztosító oklevelek, köztük az armális levelek szövegét ékes latin nyelven fogalmazták és írták. A kancelláriai (nagy- és kiskancellária) írnokai, a „scriba et juratus notarius cancellariae majoris'” vagy „minoris,” ahogyan latinul nevezték őket, a fejedelmi tábla, azaz a bírói fórum tisztségviselőinek csoportjához tartoztak. A kiskancellárián dolgozókat rangban a nagykancelláriai alkalmazottak előzték meg, ahová rendkívüli tehetségük, kitűnő szolgálatuk révén juthattak be.' Munkakörük lényegében szűk korlátok közé szorította tehetségüket. írástudásukkal csupán „kiszolgáló tevékenységet” folytatta. Néhányuk „hasznos forgolódásátt,” azaz a kiválóan elvégzett munkáját a fejedelem armális levéllel jutalmazta. Sándor Imre a már említett erdélyi címerlevelek gyűjteményében található írástudással-művel- tségükkel nemességet és címert szerzett 18 armalista közül, hat egyházi szolgálatban tevékenykedő személy mellett, öt fő a fejedelmi kormányzat nagyobb kancelláriáján írnokoskodott. 1612. augusztus 6-án Báthori Gábor fejedelem homoródszentmártoni Biró alias Szent Mártoni Györgyöt, a nagyobb kancellária írnokát és hiteles jegyzőjét a kancellárián végzett kiváló munkája, valamint más természetű reá bízott mindennemű feladatok elvégzésért, a már meglévő címerének kiegészítését engedélyezte.8 Ugyancsak a fejedelmi udvarban és a kancellárián végzett szolgálataiért 5 SÁNDOR 1910. 6 A MNLOL-ból származó anyag CD másolataiból 2011-ben a Székely Nemzeti Múzeumban kiállítást is rendeztünk. Az oklevelek latin szövegének magyar nyelvű rezüméjét Oborni Teréz (MTA BTK, Történettudományi Intézet) végezte. E kiállítás azóta számos alkalommal, különböző helyeken (Jászvásár, Budapest, Székelyudvarhely) került bemutatásra. 7 TrÓCSÁNYI 1980, 188, 365. 8 SÁNDOR 1910, 58. dók. 246
