Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Kocsis Lajos: Az 1888-as magyar–román határrendezés Csík vármegyei hatásai
KOCSIS LAJOS roppant sokat adó román bíróságok úgy gondolkodnak-e?”29 Rossz előérzetük csakugyan beigazolódott, a következő tárgyalás során, a bákói területi törvényszék ugyanis, a tulajdonosokat a havas részek átadására kötelezte. „Románia a maga részéről - utalt a bíróság részrehajló magatartására a Csíki Lapok - külön Justicia istennőt kreált, ki a szemkötő alól ki-kipisloghat, főkép, ha az oláh patrióta a magyarral áll szemben; ilyenkor az oláh Justicia úgy szuggerálja a bírót, hogy a magyar panaszos még elvétve sem nyerheti meg perét, ha a napnál fényesebb lenne is igazsága. ”30 A romániai kiszámíthatatlan jogi közegben bármilyen kilátástalannak tűnt is a küzdelem, a közgyűlés kötelességének érezte megfellebbezni a megalapozatlan, igazságtalan, politikai okokból támogatott ítéletet. A másodfokon eljáró jászvásári bíróság hozzáállása tovább erősítette a csíkiakban a teljes esélytelenség érzését. A törvényszék ítélkezési gyakorlatából ugyanis nem volt nehéz kiolvasni a szándékot: a sok huzavonával a Magánjavakat a fellebbezés visszavonására kényszeríteni. Ennek érdekében a szokásos halogató taktikával, már-már bohózatba illő módon igyekezett elodázni az ügy érdemleges eldöntését. Az első, 1895. december 2-ra kitűzött tárgyalásra például egyáltalán nem is került sor, hiszen éppen választás lévén a bíróság tagjai a képviselő választási kerületek elnökei voltak. Erről azonban „elfelejtették” tájékoztatni a vagyonközösséget, így képviselői csak a helyszínen értesültek, hogy a tárgyalást hivatalból elnapolták.31 A következő év első felében még három tárgyalásra került sor, anélkül, hogy a per tárgyát érintő kérdésekre valójában rátértek volna. Az eljárás akadályoztatására berendezkedő jászvásári törvényszék amellett, hogy a csatolt okmányok fordítását és hitelesítését állandóan kifogásolta, a felperes ügyvédjének indokolatlan halasztási kérelmeit sem utasította el. A Magánjavakat képviselő Becze Antal és Lázár Menyhért, annak ellenére, hogy maguk is jogvégzett emberek voltak, egyáltalán nem tudták érdemben befolyásolni az ügymenetet. A kiszolgáltatott helyzetben lévő küldöttek - akiknek már a korszak közlekedési lehetőségei mellett a peren való megjelenés is komoly nehézséget okozott (Csíkszereda-Jászvásár között közel 300 kilométer a távolság!), - így érthető módon nehezen viselték a per színjátékká degradálását. „Mi már belefáradtunk a nem szokásos eljárásba és a vérmérsékletünkhöz nem találó meghunyászkodásba” - fakadt ki az alispán.32 Elkeseredettségükre jellemző, hogy nemcsak egy kedvező döntésben nem reménykedtek, de a „felszínen lévő politikai viszonyok” miatt igazán abban sem bíztak, hogy rövid időn belül bármilyen ítélet születik. A romániai jogrendszer szeszélyességét bizonyítva, a jászvásári főtörvényszék azonban rácáfolt előzetes aggodalmaikra: a következő, november 23-i tárgyaláson az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és Gheorghe Ghika keresetét jogerősen elutasította.33 Ezzel azonban még nem került pont az ügy végére. Alig tudatosult a csíkiakban a per kedvező lezárása, máris szembesülniük kellett a kijózanító a valósággal: a Ghika család nem tartva tiszteletben a döntést, továbbra sem mondott le az átszakadt területek megszerzéséről. 1897 januárjában például - távolról sem törődve az alig egy hónappal meghozott ítélettel - Gheorghe Ghika folytatta önkényeskedését és 2 000 rönköt vágatott le a sólyomtári erdőből.34 A tulajdonosok kérésére35 közbelépő kormány tiltakozását követően azonban belátta, hogy a jó minőségű faállomány kitermeléséhez az erdőrész tulajdonjogának megszerzése elengedhetetlen. Ennek 29 Uo., F 7/31, Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1895.évi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1895. május 25.) 30 CSÍKI Lapok, 1895. november 27. 31 Rolhmh, F 7/32, Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1896. évi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1896. május 28. 32 Uo. 33 Uo., F 7/32, Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1896. évi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1896. december 29. 34 Csíki Lapok, 1897. január 13. 35Az alispán kérvényei mellett, Várossy Gyula a csíkkarcfalvi kerület képviselője, 1897. május 8-i felszólalásában is felhívta a belügyminiszter és a miniszterelnök figyelmét a Ghika által elkövetett törvénytelenségekre és kérte őket, hogy tegyenek mielőbbi lépéseket a „sérelem szanálására.” (KN, 1896, 35.) 174
